A habsburgok elleni első fegyveres harc, felkelés vezetője Bocskai István 1557. január 1-én született Kolozsvárott. Középbirtokos család sarjaként látta meg a napvilágot.
A korabeli szokásoknak megfelelően apródoskodott, mégpedig a bécsi udvarban. Az apródok általában hadászatot tanultak, de mai kifejezéssel élve adminisztratív munkát, levelezést is lebonyolítottak uruk kívánsága szerint.
Az 1592-es évtől váradi kapitánnyá nevezte ki az udvar. Az ő nevéhez fűződik az 1595-ös török ellenes szövetség megkötése, amely Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem és I. Rudolf császár között jött létre.
Giorgiunál Bocskai vezetésével még ebben az évben az erdélyi és havasalföldi (román) haderő nagy győzelmet aratott a törökön. Csak az volt a probléma, hogy a császári csapatok nem érkeztek meg a csata színhelyére, s ezt a távolmaradást a későbbiek folyamán a törökök kihasználták az erdélyiek és havasföldiek ellen. A távolmaradás valószínű oka az volt, hogy a Habsburgok általános támadást indítottak a magyarországi reformáció ellen. Felségárulási perek formájában támadták Illésházy Istvánt, Rákóczi Zsigmondod, Széchy Györgyöt, Homonnay Drugert Bálintot és másokat.
Bocskait Besta tábornok elleni fellépése miatt Prágába internálták. Visszatérte után Bocskai felvette a kapcsolatot a török területeken bujdosó Bethlen Gáborral. Belgiojoso tábornok hírt szerzett a két politikus levelezéséről, s máris támadást intézett Bocskai visszakapott birtokainak megszerzése érdekében.
Csellel akarta elfogni Bocskait. 1604. szeptember 28-án egy találkozóra hívta őt Rakamaz várába. Bocskai sejtette a célt, s a meghívásnak nem tett eleget, sőt október 15-én megnyerte céljainak a hajdúkat. Álmocsok és Diószeg között szétszórták a császári csapatokat. Lippai Balázs és Németi Balázs megközelítően 3000 hajdúja csatlakozott Bocskai 800 fős seregéhez. Belgiojosot fokozatosan kiűzték Erdélyből. November 7-től a harc már országos méretűvé vált. Bocskaihoz csatlakozott a városi polgárság és a főnemesség nagy része is. Basta csapatai november 17-én még győzedelmeskedtek a hajdúk Bocskai katonái fölött, de Kassát már nem sikerült elfoglalniuk sőt, 1605 közepére a hajdúk Bocskai vezetésével már Morvaország és Ausztria határán állomásoztak.
Közben, 1605 februárjában, Bocskai Istvánt a medgyesi országgyűlésen Erdély fejedelmévé, áprilisban pedig a szerencsi országgyűlésen Magyarország fejedelmévé választották. Még ez év november 11-én koronát kapott a szultántól, de csak ajándékként fogadta el. Kassa lett a fejedelem székhelye, Erdélyben a fejedelem személyét Rákóczi Zsigmond képviselte.
1606. június 23-án aláírták az ún. bécsi békét, amelyben a habsburgok kénytelenek voltak elismerni az erdélyi fejedelemség önállóságát és a csatolt vármegyéket. Az utóbbiakat, ha fia nem születik, csak Bocskai haláláig a békekötést biztosította egész Magyarország területén a rendi jogokat és a vallásszabadságot.
1606. november 11-én befejeződött a 15 évig tartó török-habsburg háború. Bocskai fejedelem közbenjárására a két harcoló fél aláírta a zsitvatoroki békét.
A fejedelem nem feledkezett meg a hajdúkról. Megalapította az ún. hajdúfalvakat. 1605. december 12-én kollektív nemességet adományozott először 9254 hajdúnak, majd még 1000-nek. A következő hajdúfalvak alakultak: Nánás, Kálló, Dorog, Varjas, Hadnár, Sima, Vid, majd Kölcsér és Szoloszló.
Bocskai fejedelem 1606. december 29-én, 49 éves korában hunyt el Kassán. Ugyan nem bizonyított, de azóta is él a fáma, hogy valószínűleg megmérgezték. Legközelebbi munkatársai és barátai éltek ebben a tudatban. Nem ok nélkül, hiszen a habsburgoknak és a töröknek is volt rá oka.
Bocskai 1606. december 17-én kelt végrendeletében világosan megfogalmazta Erdély létezésének célját: „…szeretettel intvén mind az erdélyi, mind a magyarországi híveinket az egymás között való szép egységre… Az erdélyieket, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lésznek is, el ne szakadjanak. A magyarországiakat, hogy az erdélyieket… tartsák ő atyjokfiainak és véreknek, tagoknak!”
Irodalom:
Csorba Cs. – Estár J. – Salamon K.: Magyarország képes története, 2005
Magyar életrajzi lexikon I.A.K., 1967
Mitták F.: Képes magyar história, 2007
Pukkai László