Beköszöntött az ősz, lassan mindenki melegebb ruhákba burkolózik, egyre kevesebbet kell megmutatnunk magunkból. Ennek ellenére, vagy éppen ezért szeretnék épp az evészavarokról írni. Ilyenkor a legelvetemültebb diétázók is fellélegeznek, hogy végre engedhetnek kicsit a gyeplőn, és talán éppen emiatt, ilyentájt érkezik rendelőnkbe a legtöbb kliens az említett problémákkal. Ilyenkor, a tavasszal/nyáron megkezdett nagymértékű fogyókúrát képtelenek abbahagyni, olyannyira, hogy az már kimeríti az étkezési zavar fogalmát.
Az anorexia nervosa kóros étvágytalanságot jelent, mely lelki eredetű. Főként a kamasz 13-20 közötti lányokat érinti, de egyre gyakoribb az előfordulása fiúknál és idősebbeknél is. A betegek úgy érzik nem éhesek, sokszor egész napokon keresztül csak pár szem gyümölcsöt csipegetnek. Gyakran társul hozzá még különféle hashajtók, hánytatók szedése, nagymértékű edzés. Az anorexiában szenvedők gyakran perfekcionisták, szinte minden területen jól teljesítenek (kitűnő tanulók, sok az iskolán kívüli elfoglaltságuk, sport, zene), ezért is nehéz ezt időben felismerni, mert a kamasz gyakran hivatkozik arra, hogy nincs ideje enni. Ennek ellenére szívesen segít az ételek előkészítésében, sokat foglalkozik vele, számolja a kalóriákat, mennyiségeket stb.
Mikor kell aggódni?
Sokszor találkozunk azzal a kérdéssel, hogy mi ennek az oka, miért alakul ki? Az okok közül többet is fel tudnék sorolni, de alapvetően testkép-önkép zavarról van szó, amikor a beteg sovány testalkata ellenére sem látja magát valósan. Ha belenéz a tükörbe még mindig a nem létező hájait, vastag combját mutatja.
Természetesen ezenkívül lehet még társuló depresszió is, vagy a felnőtté (nővé-férfivá) válástól, a szexualitástól való félelem. Az anorexia általában a kontroll megszerzéséről szól. Gyakran találkozunk ún. túlkontrolláló szülőkkel, akik annak ellenére, hogy a kamasznak már igénye lenne némi önállóságra, „túlféltik“ őt, ilyenkor pedig az elkezdi kontrollálni az egyetlen dolgot ami felett hatalma van, az pedig a teste.
Ha úgy érzik ezzel állnak szemben, akár szülőként akár a betegként, fontos, hogy megfelelő segítséget kérjenek, mert egyedül nem tudják legyőzni ezt a megbetegedést. Ilyenkor fontos, hogy pszichiáter és pszichológus együtt dolgozzanak, hogy a betegséget mind a szomatikus és lelki részéről is megfelelően kezeljék.
Tudni kell, hogy az anorexia hosszadalmas, de kezelhető betegség, viszont kezelés nélkül nagyon súlyos állapotba kerülhetnek az ebben szenvedők, és akár halálos kimenetelű is lehet. Éppen ezért, ha úgy látják, valósak a tünetek, ne habozzanak, kérjenek segítséget a megfelelő szakemberektől.
PhDr. Makai Réka