Báthory István

   Báthory István erdélyi vajda és Telekdi Kata fiaként látta meg a napvilágot a magyar nép történelmének legvészesebb korszakában. A magyar királyság területe a 16. században 350 000 km2-nyi területet tett ki, amelyen megközelítőleg 4 millió lakos élt. Ebből a területből 100 ezer km2 tett ki a fejedelemség területe, beleértve az 59 ezer km2-nyi Erdélyt is.

   Már ifjú korában gazdag tapasztalatokra és tudásra tett szert. Ugyanis a bécsi udvarban, I. Ferdinánd udvarában volt apród, majd az itáliai Pádua egyetemén tanult 1549-től. Hazatérte után Izabella özvegy királyné és fia János Zsigmond hívévé szegődött. 1564-től Várad kapitánya és a fejedelemség bécsi követe.

   János Zsigmond 1570-ben kiegyezett a Habsburgokkal, mely szerződés szerint lemondott a magyar királyi címről. A továbbiakban Erdély fejedelmeként szerepelt 1571. március 14-én bekövetkezett haláláig.

   Bekes Gáspár és Báthory István harcolt az erdélyi fejedelmi méltóságért. A harcból Báthory került ki győztesen, és 1571. május 25-én Erdély fejedelmévé választották. A szerény erdélyi vajda titulust használta. Erdély függetlenségén munkálkodott. Rendbe hozta az ország gazdaságát, s a Habsburgok támogatta Bekes Gáspár csapatait 1575-ben a kezelőszentpáti csatában legyőzte.

   Munkásságának, politikai tevékenységének célja a Habsburgok elleni küzdelem, a török távoltartása, és természetesen az ország egyesítése volt. Talán ez lehetett az indítéka, hogy 1575-ben elfogadta a lengyelek felkínálta királyi koronát. 1576. május 1-én Krakkóban Lengyelország királyává koronázták. Egyúttal megmaradt Erdély fejedelmének. A lengyel fővárosban külön erdélyi kancelláriát épített ki. Erdélyt vajdai titulussal bátyja, Kristóf, majd annak fia Zsigmond irányította.

   A lengyel történészek zöme a 16. század második felét Lengyelország virágkorának nevezi. Báthory István rendbe tette az ország gazdasági rendszerét. Az orosz cárt (IV. Iván) 1576-1581 között háromszor is legyőzte, de erejét megtörni nem tudta. Ebben közrejátszott az a tény is, hogy a Zborowski testvérek lázadása következtében nem sikerült a központi hatalmat megszilárdítani Lengyelországban. Ez a helyzet meggátolta az uralkodó Magyarország egyesítésére, a Habsburgok és a török visszaszorítására vonatkozó terveit, élete fő céljainak elérését.

   Királyi és fejedelmi udvarának kultúrája, pompája Európa szerte híressé tette. A lengyelek egyik legnagyobb uralkodójukat tisztelik Báthory Istvánban.

Pukkai László

Irodalom:       
Erdély rövid története, Budapest 1989
Magyar életrajzi lexikon, 1967
Mitlák Ferenc: Képes magyar história, 2007
Hóman – Szekfű: Magyar történet, Budapest