Baszkföld üzenete

   Tavaly szeptemberben nyughatatlan lelkem jóvoltából immár harmadíziglen nekivágtam a spanyolországi Szent-Jakab utak egyikének, a Camino del Nortenak, az Északi útnak. A nyomvonal Baszkföld legkeletibb csücskéből indul és áthalad Kantábrián, Asztúrián, végül Santiagó de Compostelában, Galícia fővárosában ér célba.

   Engem ezúttal kevésbé mozgósított az út spirituális töltete, leginkább a baszkok érdekeltek a maguk specifikus mivoltukban. Európa viszonylag keveset tud róluk, de annyi közismert, hogy ők kontinensünk legrégibb őshonos nemzete, de mivel nincs önálló államuk, így csak nemzetiségnek minősülnek. Három közigazgatási területen élnek: a Baszk Autonóm Közösségben, Navarrában és Franciaország pireneneusi megyéjében, ahol nem ismerik el őket baszkoknak, csak francia állampolgárnak, tehát kollektív jogaik nincsenek. A „szabadság-testvériség-egyenlőség” zászló- jelszavak ilyformán franciásan farizeusi fogalmakká váltak. Azt sulykolják a baszk fejekbe, boldogok lehettek, hogy franciák vagytok, és a mi kenyerünket ehetitek. Nekünk már azt legújabban nem mondja a többség, hogy boldogok lehetünk szlovákként, de a mi fajtánk egyik fele hálából a többség kegyeiért csaknem összetöri magát.  

   A baszkok maguk sem tudják, honnan származnak, és mások sem, csak egyszerűen itt vannak vagy négyezer éve. Nem olvadtak be a történelem folyamán a spanyolságba, holott sohasem volt önálló államuk, de a baszkok lakta régió ötször akkora volt valaha, mint ma. Többféle elmélet létezett származási helyüket illetően, többek között kaukázusi őshazából érkezetteknek mondják őket. A legfrissebb kőkori ásatási eredmények azt gyanítják, itt van az őshazájuk és nyelvük is itt alakult ki, de ez az elmélet is ideiglenes, amíg nem jön egy újabb. A baszk nyelv nem indoeurópai, akárcsak a miénk. Szóhasználatuk toldalékoló, ragozó, mint a magyar, és valaha ők is használták a rovásírást. Egyszer lefényképeztem egy baszk rovásírásos feliratot egy pamplonai emlékművön, és megdöbbentem. Félelmetes volt a hasonlóság, empátiám azt súgta, valaha lehetett közünk egymáshoz, valahol Ázsiában. Sorsunk is sokban hasonlít az övékhez. Nyelvüket nem használhatták a történelem folyamán, akárcsak mi a Habsburgok alatt, náluk is a földműves és pásztor réteg őrizte meg balladáikban az utókor számára. Aztán jött Franko, aki minden kisebbségi nyelvet betiltott, köztük az amúgy is elnyomott baszk nyelvet is. A tilalmat csak1975-ben oldották fel a diktátor halála után, egy demokratikus alkotmány elfogadásával. Azóta teljes autonómiájuk van, nyelvük prioritást kapott, a spanyol lett a másodrendű, és majdnem minden csak baszkul van kiírva, elég bajom is volt ezzel, mert folyton kérdezősködnöm kellett. Majdnem úgy tűnt, tizenkettőt ütött már nekik az óra, mert a statisztikák azt mondják, ma Baszkföldön, Navarrában és franciaföldön összesen csak hétszázezren beszélik a baszk nyelvet, az euskarát, ahogy ők mondják. Nagyon csodálkoztam, hogy ottlétem alatt senkit sem hallottam baszkul beszélni, egymással is spanyolul beszélnek. Ha az ETA függetlenségi mozgalomról kérdeztem őket, nem szívesen beszéltek róla. Európában csak terrorista mozgalomnak hívják, mert 1958 óta igyekeznek kivívni Baszkföld függetlenségét, épp azért, mert Franko majd negyven évig elnyomta őket, puszta nemzeti létük forgott kockán.

   1968-ban alapították az Euskaltzaindianak nevezett Baszk Nyelvi Akadémiát. Az intézményesített nyelv azt eredményezte, hogy megindult egy nemzetmentő folyamat, szaporodnak a baszk nyelvű iskolák és a felnőttek is bekapcsolódtak a baszk nyelv tanulásába. Ebben az állapotban nem engedheti meg semmilyen baszk pártformáció magának azt a luxust, hogy saját hatalmi érvényesülésének érdekében, vagy idegen érdekek által pénzelve megossza a nemzeti egységet. Ennyire nem akar lealjasodni senki sem, és ha akarna is, annak hamarosan csúf vége lenne. Senki nem szegül szembe az egységes akarattal, ezért maradtak fenn a baszkok többezer évig.

   A mi önként vállalt nemzeti genocídiumunk is csak úgy állítható meg, ha mi is magunk fogjuk intézni saját dolgainkat saját földünkön, egy hasonló területi önrendelkezésben, mint sorstársaink, a baszkok. Nekünk elsősorban hinnünk kell ebben, hogy ez lehetséges, és aztán elindulnunk, mert rettenetesen ketyeg az óra.

Jóba Alajos