Babonás halász

   Századunk derekán élt falunkban egy öreg kútásó. Modernizálódó világunkban ő volt az utolsó művelője ennek a régi mesterségnek. Apró háza ott húzódott meg Alszegen, a módosabb gazdák során, szemben vele pedig a Dudvág folydogált nagy kényelmesen.

   Gyermekkorunkban mindig csodáltuk ezt az érdekes embert, amint termetes alakja megjelent az utcánkban hátán egy nagy zsákban a szerszámaival. Ha kútásás közben láttuk, azon csodálkoztunk, hogyan fér el ekkora ember abban a szűk kútban.

   Valósággal megszállottja volt a munkájának. Szívvel-lélekkel csinálta, büszke is volt rá, hogy az összes kút a faluban az ő keze munkája.

   Mindamellett nagyon babonás volt, pénteki napon sohasem kezdett kutat ásni. Nem volt hívő ember, de mielőtt az első kapavágást megtette volna, keresztet vetett a kút helyére, majd egy Jézus segíts –sóhajjal ásni kezdett.

   Az ásás közben talált rétegekből előre megmondta, hogy milyen lesz a kút vize. Ha sok volt a homokkő, amit ő percuvatnak nevezett, akkor kemény vizet jósolt, ha évezredes fahordalékot vagy kölesszalmát hozott fel a kapája, már tudta, ott lágy vizet talál.

   A három-négy méter kút aljába fagerendákat vert le körbe, ez volt a döbön. E fölé rakta a téglákat, kibélelve velük az egész kutat, majd deszkából ráhelyezte a kútkávát. Mikor készen lett a kúttal, ő ivott belőle először. Azt tartotta, ez ad neki erőt az újabb ásáshoz.

   Ám F. Sándoron mindez nem segített, hiába volt a remény. A háború után nagy keserűségére egyre kevesebb megrendelése volt. Divatba jöttek a vert kutak, senki sem akart már ásott kutat. Igy az öregnek pár év alatt elfogyott a munkája.

   Bánatában a halászásban lelte csak örömét. Minekután végleg letette a kútásó szerszámot, azóta csak a vizek mellett érezte jól magát. Napokig szűrte az egyre romló vizeket. Az utolsó kútásóból igazi halász lett.

   Babonás természete itt sem hagyta el, az első halat mindig visszadobta a vízbe, hogy szerencsét hozzon neki. Halászni csak kora hajnalban indult, nem akart senkivel sem találkozni. Ugyanis azt tartotta, ha valaki ilyenkor megkérdezi tőle, Sándor bácsi, hová megy?, akkor aznap semmi fogása nem lesz. Ezért, ha valaki mégis megkérdezte úticélját, inkább visszafordult.

Danajka Lajos: Mátyusföldi adomák