Az, hogy milyen a légkör egy iskolai osztályban, melyben a gyermekek napjuk jelentős részét töltik, az a pedagógusok munkáján kívül gyakran más tényezőkön is múlik. Megtörténik, hogy az osztály tanulói életkorukon és lakhelyükön kívül szinte mindenben különböznek: más az érdeklődési körük, más a temperamentumuk, mások a képességeik, sőt az a környezet is más, ahonnan nap mint nap elindulnak az iskolába. Hogyan érezheti magát jól együtt ennyi különböző kis egyén?
Cikkemben arról a programról szeretnék írni, melyet a 2014/2015-ös tanévben a Zsigárdi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 5. osztálya részvételével valósítottunk meg a vágsellyei Pedagógiai és Pszichológiai Tanácsadó Központ igazgatója, Marián Šperka vezetésével. A programot alkotó hat csoportos találkozáson olyan készségeket gyakoroltunk a gyerekekkel, melyek alkalmazásával kellemesebb, támogató légkör alakulhat ki osztályukban.
Az osztály légköre, pontosabban mondva „klímája” annak a mutatója, mennyire elégedettek a gyerekek az osztályban. Minél nagyobb a megértés és támogatás a gyermekek között, minél több a közös öröm és nyitottság, annál jobb az osztály légköre. Ellenben a túl sok vetélkedés és konkurenciaharc, vagy a pontatlanul meghatározott elvárások és célok aláássák a tanulók biztonság-érzetét és rontják az osztály klímáját. Amikor a klímáról beszélünk, fontos tudatosítanunk, hogy a gyerekek iskolai elégedettsége hatással van a teljesítményükre. A tanulók iskolai előmenetelét és tanítóikkal vagy társaikkal való viselkedését jelentősen befolyásolja az osztály légköre. Ez komoly indok arra, hogy pedagógiai és pszichológiai eszközök felhasználásával szakember segítse a megfelelő légkör kialakulását.
A program, melyben a Zsigárdi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 5. osztálya részt vett, olyan foglalkozásokból állt, melyek révén az osztály megtapasztalhatta tagjainak különbözőségét úgy, hogy közben a hasonló, egymással összekötő tulajdonságaikat is megismerték. A másik ember elfogadása egy olyan képesség, melyet a gyerekek a környezetüktől tanulnak el, ám nélkülözhetetlen a megfelelő osztályklíma kialakításához. Ugyanilyen fontos az is, hogy képesek legyenek egymásnak konkrét visszajelzést adni arról, mi okoz nehézséget számukra az együttműködésben, illetve kérésként megfogalmazni a szükségleteiket. „Szeretném, hogy ne dobáld a könyveimet”, „szeretném, ha a keresztnevemen szólítanál” - a kellemes osztálylégkör néha ezekkel a mondatokkal kezdődik.
A programot, melyet a Zsigárdi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola 5. osztálya számára készítettünk, kísérleti programnak is nevezhetnénk, ugyanis a kevés rendelkezésünkre álló idő miatt sok gyakorlatot ki kellett hagynunk belőle. A hat találkozás azonban hasznos alapul szolgálhat egy következő program kidolgozásához, illetve segíthet abban, hogy az iskola más osztályait is bevonjuk hasonló aktivitásokba.
Mgr. Eva Peniašková, Zsigárdi Alapiskola