Az iskolaérettség

   Ebben a kemény téli időszakban sok családban nem a hó okozza a legnagyobb fejfájást. A legtöbb reménybeli kisiskolás ugyanis már túl van az iskolai beiratkozáson. Ilyenkor a szülők kerülnek komoly választás elé, mi legyen gyermekükkel, aki szerintük még túl kicsi az iskolakezdéshez, vagy esetleg már az óvodában vagy az iskolában is figyelmeztették, hogy a gyermeknek jót tenne még egy év halasztás.

   Bizony nem egyszerű kérdés, mivel az ilyenkor elkövetett megfontolatlan döntések alapozzák meg a későbbiekben a gyermek hozzáállását az iskolához, vagy az idővel megjelenő tanulási zavarok alapjait rakhatják le.

   Hazánk törvénykezése alapján minden gyermek, aki az iskolába lépés előtti augusztus 31-ig betölti a 6. életévét, iskolaköteles. Kivétel ez alól csak akkor van, ha a nevelési tanácsadóban végzett pszichológiai képességfelmérés során a pszichológus egy másik szakemberrel (gyermekorvos, logopédus) karöltve halasztást javasol. A képességvizsgálatokat a beíratkozás után, leggyakrabban ebben az időszakban februártól-májusig végzik. Ha ez nem történik meg, és ennek ellenére a gyermek nem kezdi meg szeptemberben iskolát, a szülők törvényt sértenek, aminek komoly következményei lehetnek.

De milyen is a gyermek ha iskolaérett?

   Az iskolaérettséget több tényező is befolyásolja, többek között a testi érettség. A gyermekek hatéves korukra kb. 120-130 cm magasak, 20-23 kg súlyúak. Eltűnik az ún. „babaháj“, egyre nyúlánkabbak, kisfiúsabb, kislányosabb az alkatuk,. Tejfogaik kihullanak, megjelennek a maradandó fogak. Az óvodában már jellemzően egymással együttműködve játszanak, értik a játékok szabályait, egyre több barátot szereznek, igénylik a közösségi életet. Egyértelműen meghatározhatóvá válik, hogy a gyermek jobb vagy balkezes.

   Fontos tényező a beszédkészségük is. Kifejezőképességük javul, beszédjükben összetett mondatokat használnak, eltűnnek a gyermekekre jellemző kifejezések (hami, babuska, havó, cicuka stb.) konkrét nevén tudják nevezni a tárgyakat, be tudnak mutatkozni egész nevükkel. A betűket tisztán ejtik, tudnak énekelni. Javul a finommotorika, illetve az ügyességük. A ceruzát szépen tartják, gyöngyöt fűznek, gyurmáznak, kiszíneznek, bekötik a cipőfűzőjüket, begombolják az ingüket, kabátjukat, segítség nélkül öltözködnek föl, ügyesen elkapják és eldobják a labdát, egy lábon egyensúlyoznak stb.

   Az egyéb értelmi képességek is fontosak a későbbi sikeres beilleszkedéshez, és a első iskolai feladatok megoldásához. Felismerik a több-kevesebb fogalmát, elszámolnak legalább 1-től 10-ig, ismerik és felismerik a színeket, gyorsan tanulnak meg rövid versikéket, mondókákat. Képesek magukat lekötni és odafigyelni kb. 10-15 percig egy tevékenységre (színezés, feladatok megoldása stb.).

   Ezeket a képességeket nem kell tanítani nekik, a fejlődés során maguktól alakulnak ki. Természetesen ha a felsoroltak közül nem tud mindent, még nem azt jelenti hogy nem iskolaérett,ezek a fejlődési feladatok nem az értelmi képességei szintjét határozzák meg, csak azt hogy a szigorú iskolai rendszernek még nem jött el az ideje. A beíratás után fontos minden szülőnek odafigyelni és objektíven megítélni gyermekét, annak felkészültségi szintjét felmerülő kérdések esetén pedig inkább szakemberhez fordulnia. Maga a képességfelmérés körülbelül egy órát vesz igénybe és a gyermekek számára nagyon élvezetes, szórakoztató. Az eredmény pedig egy komplex, átfogó képet tud adni a gyermek gondolkodásmódjáról és fejlődési szintjéről. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyermekek, akiknek beiskolázásuk kérdéses volt, és a pszichológus a halasztást javasolta, ennek ellenére beiskoláztak, előbb-utóbb visszatérnek, mert az első rossz tapasztalatok rányomják a bélyegét a további iskolával kapcsolatos viszonyukra.

   Ha szükség esetén egy évvel később megy iskolába, az az év sokat segíthet a könnyebb beilleszkedésben az iskolai környezetbe, elejét vehetjük akár különböző tanulási és viselkedési zavaroknak is, mert nem éli meg kudarcként az első iskolaévet, örömmel jár majd oda, ha felkészülten és érettebben veszi az akadályokat.