Ezt a történetet az az öregasszony mesélte nagyfödémesen, aki ott sepregetett mindig ahol a papok táncoltak. Vagyis ott, ahol az látszik. Méhes Károly bizony nem egyszer és nem is kétszer vigadott és táncolt a parókai épületében. A nyéki születésű pap nemhiába érkezett Boldogfáról: boldog és vidám természetű ember volt ő egész életében, amíg 1902. január 21-én, 74 éves korában Szent Péter megsokallva a vénasszonyokkal való incselkedését, magához rendelte, hogy vigyázzon a mennyek kulcsára, amíg ő meglátogatja Rafael és Gábriel arkangyalt. Biztosan nekik is jól esik egy kis kisüsti.
Ezalatt Károly bácsi titokban bemasíroztatta barátai, a 48-as huszárokat a mennyországba. Életében sok huszárlegény fordult meg a parókián. Olyan telhetetlenek voltak az ivásban és az evésben, akár a pap zsákja.
Leginkább a humoráról volt híres Károly bácsi. Egyik esetét későbbi paptársa, követője, Luzsicza István is feljegyezte. Ez az én történetem kútfője.
Egy alkalommal Jókáról hazajövet látta, hogy valaki rakodik a muharjából éjnek idején. Felmérgedt, mert odahaza már várták a barátai, hogy görbe éjszakát csináljanak. Hát így is görbe lett ez az éjszaka – morogta magában Károly bácsi. Leszállt a kocsiról, odament és rászólt a szegény zsidó gyerekre.
Egy jókai tyúkász volt az elkövető, aki már az anyatejjel szívta magába a tolvajlást. Beleadott abba apait, anyait, de olyan bocskoros és együgyű volt szegényke, hogy levágta volna az aranytojást tojó tyúkot is. Pontosabban kitekerte volna a nyakát.
Könyörgőre fogta a tyúkász a dolgot. Eltörött nála a mécses. Olyan volt, mint az ájtatos manó. Károly bácsi eleinte kötötte magát, zsinóron rángatta az elkövetőt. Az meg várta a megbocsájtást, mint zsidók a Messiást. Olykor leborult Károly bácsi elé, máskor meg összeesett, mint az üres zsák. Gondolt egyet a pap, és így szólt:
Ami történt, megtörtént.
Harmadnap beállít Jókára, és megkérdi Béla bácsit:
Károly bácsi, a plébános csak évek múlva merte elmesélni, hogy ő küldte a tolvajt. Ám Béla bácsinak nem volt ez új hír. Az ő fülébe is eljutott már, hiszen az az öregasszony mesélte, aki ott sepreget, ahol a nagyfödémesi papok táncolnak.
Hogy ilyen volt Károly bácsi, azon már a pap sem segít. Szerencsénkre.
Aki elaludt a történelem alatt, annak azt tanácsolom, máskor jobban figyeljen, mert a pap sem prédikál kétszer.
Fellinger Károly: Hajléktalan búzavirág – Mátyusföldi mondák és hiedelmek