Az autizmusról röviden...

   Az autizmus mint fejlődési rendellenség napjainkban kerül egyre inkább a köztudatba. Egyre gyakrabban foglalkoznak vele a médiában, köszönhetően az erről szóló filmeknek (Esőember) és könyveknek. Pedig maga a az autizmus nem egy újkeletű fogalom, már a 20. század elején is megfigyeltek autizmusban szenvedő gyermekeket. Napjaink nagy előrelépése, hogy az autisztikus spektrumzavart már nem  mint elmebetegséget (pszichózis) kezeljük, hanem mint egy állapotot, ami nagy mértékben befolyásolja az egyén szellemi, illetve szociális fejlődését. Az aggódó szülők, nagyszülők gyakran okolják magukat, nevelési hibának hiszik gyermekük furcsa viselkedését. Az autizmus nem nevelési hiba, hanem veleszületett, főleg genetikai rendellenesség.

   Az autisztikus spektrumzavar témakörét lehetetlen lenne felölelni egy rövid cikken belül, mégis megpróbálhatunk nagyvonalakban, megközelítőleges tájékoztatást adni ezzel kapcsolatban.

   Ez egy pervazív (egész személyiséget átható) szociális- értelmi és kommunikációs képességeket befolyásoló fejlődési zavar. Külsőleg nem megfigyelhető, nincsenek jellegzetes arcvonásaik, termetük stb. Ezért maga a diagnosztizálása sem könnyű, csak az erre specializálódott intézményekben lehetséges, és sokszor évekbe telik, míg eljutunk a teljes diagnózis felállításához. Az autizmus tünetei nagyon sokszínűek és nem feltétlenül jelentkeznek együtt, sőt nem mindig jelentkezik az összes tünet.

Főbb jellemzői:

• Szemkontaktus hiánya – teljes hiánya csak a súlyosabb formájú autizmusnál jelentkezik, gyakran előfordul, hogy ugyan kialakít egy bizonyos fajta szemkontaktust, de ez inkább kimerül az üres tekintetű „bámulásban“, vagy mintha az ember mögé nézne, de nem szolgál kommunikációs eszközként;
• Beszűkült érdeklődés a játék vagy tanulás terén – csak egy dologgal hajlandó foglalkozni, és minden más zavarja, az is inkább tárgyakhoz kötött, nem szociális jellegű (pl. csak a buszmegállók, vonatok, menetrendek, de nem érdeklődik a társas kapcsolatok iránt stb.);
• Ragaszkodás a megszokotthoz –csak ugyanazt az ételt hajlandó megenni, vagy ugyanazt a ruhát hajlandó felvenni, ugyanolyan napirend stb.;
• Gyenge beszédkészség – későn kezd beszélni, rosszul ragoz, esetleg egyáltalán nem beszél, mindent szó szerint vesz, nem érti a mimikát (nevet, amikor más sír stb.), a gesztikuláció jelentését;
• Mozgáskoordináció – állandóan ismétlődő mozgások (előre-hátra, vagy repkedő kézmozgás, lábujjhegyen járás stb.)
• Különböző érzékelési zavarok – csökkent fájdalomérzet, zavarja a zene vagy a beszéd stb.

   Az autizmus tünetei már viszonylag korán 2,5 - 3 éves korban felismerhetők, illetve a szülők észreveszik, hogy valami nincs rendben a gyermekkel, a kortársaival összehasonlítva furcsán viselkedik. Sokszor úgy tűnik, hogy számukra a beszéd, az emberek viselkedése, a környezet változása érthetetlen. Ezek változására  dühkitörésekkel, csillapíthatatlan sírással reagálnak. Maga a rendellenesség több fokozatát ismerjük. Ide tartozik a viszonylag könnyebben kezelhető Asperger-szindróma, gyermekkori autizmus, atípusos autizmus. A fejlődési rendellenesség mértéke nagyon sokszínű, a teljesen önálló léttől egészen az értelmi fogyatékosságig terjedhet.

   Az autizmus szigorúan orvosi értelemben véve nem gyógyítható. Tünetei megfelelő hozzáállással, terápiával és szakemberek segítségével enyhíthetők a gyermek fejleszthető. Fontos a megfelelő óvoda és iskola kiválasztása, a kommunikációs készségek fejlesztése, és ezáltal egy átlátható, kiszámítható környezet megteremtése számára.

PhDr. Kosinszký Réka, Vágkirályfa