Aranyfa

Helytelenül aranyesőnek nevezik. Elfogadott és irodalmilag használt nevén aranyfának hívjuk.

   Az aranyfa a legkorábban virágzó, és ezért a kertekben nagyon népszerű, széles körben ismert és elterjedt cserje. Nagy értéke, hogy virágzási ideje meglehetősen hosszú, sárga virágai csak akkor kezdenek hervadni, amikor a vesszők hosszában a levelek is megjelennek. Ez egyben véget is vet a tavaszi pompázásnak, mert nyáron a sok zöld bokor között észre se vesszük az aranyfát, és csak akkor értékeljük újra, amikor a következő tavasszal virágozni kezd.

   A napos fekvést kedveli, de megél félárnyékban is. Legszebben a középkötött, tápanyagokban gazdag és jó vízgazdálkodású talajokban érzi jól magát, de elviseli a sanyarúbb viszonyokat, a kisebb szárazságot is. Nagy értéke, hogy a városok, ipartelepek szennyezett levegőjében is megél.

   Az aranyfa viszonylag könnyen szaporítató. Toktermésében sok mag érik be, de ezekről nehézkes a szaporítása. Annál egyszerűbb a bujtása.

   A bujtás ideje - mint sok más cserjénél is - ősszel, a lomb lehullása után következik el. Ekkor kiválasztunk néhány erős, hosszú vesszőt, a bokor tövében egy kis árkot ásunk, és abba lehajlítjuk a vesszőket, amelyeket fából készült kis kampóval rögzítünk a talajhoz. Ez után az árkot betemetjük úgy, hogy a vessző hegye (és azon 3-4 rügy) a talaj felszíne fölött legyen. Az árok földjét kissé megtapossuk, és - száraz idő esetén - a földet megöntözzük. A lebujtott vessző a következő év őszéig gyökereket fejleszt, új hajtásokat nevel, és így az anyanövényről leválasztva a kívánt helyre ültethető.

   Nagyobb tömegben ősszel fás dugványozással is szaporíthatjuk az aranyfát. A 30 cm hosszúra vágott vesszőket egy előre megásott és jó minőségű kerti földdel megtöltött árokba úgy kell függőlegesen bedugdosni (egymástól 4-5 cm távolságra), hogy a felső rügyük a talaj felszíne fölött legyen. A dugványokból egy év alatt lesznek kiültetésre alkalmas növények.

   Az aranyfa nemcsak a kertben szép, hanem a virágrügyekkel megrakott vesszői könnyen hajtathatók is. A vesszőket január-februárban vágjuk le a bokrokról, és mindenekelőtt fürdessük meg őket kézmeleg vízben, 4-5 óra hosszat. Ezután állítsuk a vesszőket vízzel megtöltött vázába meleg, világos szobába.

   A rügyek már két-három nap múlva duzzadni kezdenek, és egy héten belül a virágok kinyílnak. Ha a vázát éjszaka hűvös helyen tartjuk, akkor a téli virágdíszben egy hétig is gyönyörködhetünk.

(Józsi bácsi)