Államalapító István királyunk

   A középkori magyar állam, a magyar királyság megalapítása I. István nevéhez fűződik. Géza fejedelem és Sarolt gyermekeként látta meg a napvilágot Vajk néven. A kersztségben kapta az István nevet.

   A szakemberek az Esztergomban született fejedelemfi születését 967 és 977 közé teszik, 1038. augusztus 15-én halálozott el. Fejedelemmé 997-ben, atyja elhalálozása után választották meg. Tehetséges és művelt ifjúként került a hatalom csúcsára. Atyja, Géza fejedelem a római kereszténységet vallotta és támogatta. Anyja, Sarolt, az erdélyi Gyula lánya a görög, azaz a keleti rítusú kereszténység szellemében tevékenykedett.

   A politikai helyzet arra kényszerítette őket, hogy a magyar állam építése és stabilizációja érdekében erélyesen lépjenek fel a kereszténységgel nem szimpatizáló magyar törzsfők ellen, akik minden lehetséges módon szerették volna megőrizni az ősi magyar szokásokat. Úgy fogalmazhatnánk, hogy a feudális magyar állam alapjait Géza fejedelem rakta le, modern feudális királysággá István uralkodása alatt fejlődött.

   Győrffy György ezzel kapcsolatban írta: Géza központi törekvései teremtették meg az előfeltételeit István király államszervező munkájának. Géza előfutárja volt fiának ugyanúgy, mint a Karolingok uralmát megalapozó Kis Pipin Nagy Károlynak. A krónikák szerint István 15 éves korában jelölte apja a fejedelmi posztra. 996-ban feleségül vette Civakodó Henrich bajor herceg leányát, Gizellát.

   II. Szilveszter pápa, III. Ottó német-római császár jóváhagyásával zárt királyi koronát küldött a fejedelemnek, amellyel – Hóman Bálint szerint – 1000. december 25-én királlyá koronázták. A zárt királyi korona a pápa és a német római császárok ritka ajándéka, hiszen azt jelképezi, hogy mind a két európai hatalom egyenrangú félnek ismeri el a megkoronázott királyt. A zárt királyi korona ellentétben a nyitott koronával kizárja az alá-fölé rendeltség viszonyát.

   A már idézett Győrffy György szerint csak olyan nép tudott tartós államot létrehozni, amely a gazdasági és társadalmi fejlődés bizonyos fokát elérte, és uralkodó rétege belső erőforrásokból tudta stabilizálni uralmát. Ám a gazdasági feltételek nem voltak elegendőek. Az uralmat ideológiailag is stabilizálni kellett, s erre a középkori Európában a Volgáig, a kereszténység, azon túl pedig az iszlám mutatkozott legalkalmasabbnak.

   István elsőszámú feladata a pogány törzsfők hatalmának megtörése volt. Elsősorban Koppányra, Somogy urára gondolunk, majd a Tisza-Maros-Kőrös vidékét uraló Ajtonyra és az erdélyi Gyulára. A lázadók vagyonát kisajátította a hozzá csatlakozó főurak vagyonának kétharmad részét a birtokhoz csatolta, s ezzel megalapozta az ország gazdasági függetlenségét.

   Megszervezte a megyerendszert, amely a közigazgatás alapját képezte. A megye élére egy-egy megbízható emberét nevezte ki. A történelmi Magyarország vármegyéi nevüket általában arról a várról kapták, amelyben az ispán székelt.

   Esztergomban és Kalocsán érsekséget, Veszprémben, Győrött, Pécsett, Egerben, Biharban, Csanádban és Erdélyben püspökséget szervezett. Pannonhalmán, Bakonybélen, Zalaváron, Zoboron és Pécsváradon apátságot alapított. Miden tíz falu lakossága köteles volt egy templomot felépíteni, s vasárnap és egyházi ünnepeken oda járni. Ennek rendeltettek alá az úgynevezett vásárnapok (ebből lett a vasárnap), amelyeket általában a templomok melletti téren szerveztek, s Istentiszteletre mindenkit betereltek a templomba.

   A fejlett európai államokhoz hasonlóan aranypénzt veretett, általános forgalmi eszközként pedig ezüstpénzt.

   Két törvénykönyve és fiának, Imre hercegnek szánt Intelmek tanulmányozása során arra következtethetünk, hogy a nyugati törvényeket alkalmazta a magyar viszonyokra, de tükröződik bennük a magyar szokásjog: szemet szemért, fogat fogért! Mindennek ellenére keményebbek voltak a korábbi európai törvényeknél.

   Gizellával kötött házassága hosszú időre biztosította Magyarország számára a békét. Ennek ellenére harcolnia kellett a besenyőkkel, Boleszláv lengyel király ellen, majd III. Konrád német császár csapatai is megtámadták Magyarországot. A krónikásaink szerint minden háborúból győztesen került ki.

   Majdnem megoldhatatlan problémát okozott Imre herceg halála. Miután fiú utóda nem volt, leánytestvérének a fiát Orsoló Pétert jelölte a trónra. Ez sok megpróbáltatást okozott Istvánnak és Magyarországnak is. Végül a megvakított Vazul fiai folytatták a magyar államiság építését. László király (1077-1095) volt az, aki 1083-ban szenté avatatta Istvánt, Imre herceget, és a Vazul lázadói által meggyilkolt Gellért püspököt.

   Mátyusföld települései közül Deáki, Vágkirályfa és Vágsellye említődik a korabeli írásos dokumentumokban.

Dr. Pukkai László