A visszérbetegségről I.rész

   A vénák-gyűjtőerek  kóros kitágulása, elsősorban alkati megbetegedés. Kialakulásában az állandó megterhelés, az álló foglalkozás mellett az öröklött hajlam is nagy szerepet játszik. A visszér rontja az érintett végtag vérkeringését, súlyos esetekben szövődményként trombózis következhet be.

   A vénás betegségek a lakosság csaknem 20 %-át érintik. A nőket jobban sújtják a panaszok, különösen a már szült, 30-40-évesnél idősebb korosztályt. 

   A kezdődő betegségnek eleinte csak annyi jele van, hogy este hazaérve jól esik lerúgni a cipőt a beledagadt lábról. Egy-egy fárasztó nap után a boka kicsit megvastagszik, a bőr viszket, a láb kissé fájdalmas. Azután mindez egyre erősebben jelentkezik, és a dagadás nem csak estére lesz zavaró, illetve már minimális megterhelés is előhozza. Később az éjszakai izomgörcsök, a bőr vöröses-barnás elszíneződése, a bőr hámlása, nedvezése sem marad el. A vénák egyre erőteljesebben látszanak a bőrön át is kisebb-nagyobb lila dudorok formájában. Mindez akkor alakulhat ki, ha a vénás érrendszer és a nyirokérrendszer nem tudja elszállítani a szövetekből az elhasznált vért, illetve a szövet közötti térből a nagy molekulájú, mérgező anyagcseretermékeket. 

   Az egészséges vénák akkor tudják megfelelően elszállítani a vért a szív felé, ha faluk ép és rugalmas, a vénabillentyűk meg tudják akadályozni a vér visszafelé áramlását, és az ereket körülvevő izmok izompumpája - ezért olyan fontos a mozgás! - is a megfelelő irányba nyomja a bennük lévő folyadékot. Természetesen ehhez a szív szívóereje, a vénafal megfelelő állapota is szükséges. Mindebből látható, hogy mindenféle keringési rendellenesség, a vénafal sérülése vagy a vénabillentyűk gyengesége is veszélyeztetheti a megfelelő vénás keringést. 

   A kórfolyamat a vénabillentyű elégtelen működésével kezdődik, aminek következtében a vénafal károsodik, kitágul. A pangó vér kitágítja a kis ereket, amik így képtelenek lesznek a megfelelő sebességű szállításra. A kis és nagyobb vénák fala meggyengül. A vénákban akár meg is fordulhat a normális áramlás iránya. A szövet közötti térben maradó méreganyagok gyulladásos folyamatokat indítanak el a kapilláris erek szomszédságában. A kontrollálatlan gyulladás nyiroködémával jár, a kötőszövetek felszaporodnak, elhanyagolt állapotban a gyulladás nyomán lábszárfekély is kialakulhat. 

   A diagnózis a tünetek ismeretében nem nehéz és kifejezetten olcsó. A visszeres, ödémás láb önmagáért beszél, így bár rendelkezésre állnak laboratóriumi és műszeres vizsgálatok, a kór felismerése lényegében ezek híján is egyszerű. 

   A jellegzetes klinikai tünetek sorát a talp melletti kis erek túlnyomása miatt kialakuló lilás erezettség nyitja meg, ez után kezeletlen lábon mintegy öt év elteltével jelennek meg a tipikus visszeres dudorok, majd a dagadtság, ödémák. A vérpigment elszíneződések megjelenését követik a pangás következtében kialakuló kötőszövet-szaporulat. Az elhanyagolt visszérbetegség mintegy 15-25 év alatt vezet el a lábszárfekélyig, amely már csak drágán és nehezen kezelhető, de addig még nagyon sokat lehet tenni a láb egészségéért, és a súlyos szövődmények teljesen megelőzhetők

   Az előfordulási adatok is sejtetik, hogy az évek múlásával a vénák fala gyengül, és a várandósság fokozott megterhelése is okolható a fájós lábért. A vénás rendszer gyengesége nagyrészt genetikai eredetre vezethető vissza. Az azonban, hogy egyre többeket és egyre súlyosabb formában érint a kór, életmódbeli tényezőktől is függ. Az ülőmunka és mozgáshiány, a túlsúly, a dohányzás olyan faktorok, amelyen az ember maga is változtathat. Megemlítendők még azok a betegségek, amelyek szintén hozzájárulnak a visszérbetegség kialakulásához: trombózis, ízületi betegségek, érszűkület, bizonyos anyagcsere-betegségek, így például a cukorbetegségeké.

MUDr. Czellárik Mária