A visszaemlékezés erejéig

   A 95/1948-as számú, az egységes iskolarendszerről szóló törvény egyesítette az oktatási folyamatokat, az ifjúság képzését 7 éves kortól 19 éves korig:

1. alapfokú képzés, az elemi vagy nemzeti iskola 1-5. osztályai tartoztak ide
2. középfokú képzés, középiskola vagy polgári iskola 6-9. osztályai alkották a középfokot
3. felsőfokú képzés, harmadfokú gimnáziumok, szakközépiskolák, tanonciskolák – a 16-19 éves ifjúság látogatta

   1948. október 12-én a kormány határozata értelmében november 11-től engedélyezték a magyar nyelvű oktatást tagozatos formában, tehát a szlovák iskolák keretén belül, amennyiben volt elég tanuló, és azt a szülők is kérték.

   Az 1950. június 29-én kiadott rendelet önálló magyar tanítási nyelvű alap-, közép-, majd felsőfokú iskolák megszervezését engedélyezte, ha elegendő számú tanuló van, és a szülők is kívánják.

   Az Oktatási Megbízotti Hivatal 1951. március 31-én kelt rendeletében /7783-I/4 /jóváhagyta a kétnyelvű iskolai dokumentáció és iskolabélyegző használatát. Egy-két évet leszámítva ez mind a mai napig így van.

   1953. április 27-én új iskolatörvény lép életbe, amelynek eredményeképpen az ún. nyolcéves középiskolák, és az ún. tizenegyéves középiskolák váltják az eddigi fokozatokat. Az új átszervezéssel jött létre 1953. szeptember 1-jén, többek között Galántán is, a Magyar Tanítási Nyelvű Tizenegyéves Középiskola.

   Még mielőtt tovább folytatnám, hadd írjam le, miért is emeltem ki két ízben is az említett rendeletekből a következő fontos figyelmeztetést: … ha van elegendő számú tanuló, és a szülők is kérték vagy kívánják. A válasz egyszerű: ma politikai pártjainknak, társadalmi szervezeteinknek /elsősorban a SZMPSZ-nek és a SZMSZSZ-nek/ezeket a realitásokat kellene táplálniuk és megvalósítaniuk.

   A másik probléma, amelyre kitérek, a magyar iskolák tanítóhiánya volt. Hiszen a végzet – a dekrétumok – délre sodorta tanítóink zömét. A szaktárca úgy oldotta meg beinduló iskoláink tanítóhiányát, hogy 1952 őszén két tanfolyamot hirdetett meg. Az első tanfolyam időtartama négy hónap volt. Ezt 25 pedagógusjelölttel Trencsénteplicen szervezték meg 1952. szeptember 1-től. A 10 hónapos tanfolyam ez év október 1-jén kezdődött Ótátrafüreden. Ezek a tanítók utólagos kormányhatározat alapján a dolgozók esti iskolájában kétéves képzés keretén belül érettségizhettek.

   A Galántai Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskola a Pozsonyi Magyar Tanítási Nyelvű Tanítóképző igazgatójával kötött szerződés értelmében az 1-5. osztályok számára képezte a pedagógusokat. /Dr. Farkas István, galántai iskolaalapító és Dr. Hostok István, a Tanítóképző igazgatója írták alá a szerződést./ A középső és felső tagozatos iskolák pedagógusainak szakképesítése a hatvanas években oldódott meg.

   A nemzetgyűlés 1960. december 15-én ismét új oktatási törvényt fogadott el: ismét újból kilenc év lett a kötelező iskolalátogatási időszak, a tizenegyéves iskolákat általános műveltséget nyújtó középiskolák váltották /12 év a tanulási idő/. Ennek a törvénynek az anomáliái közé tartozott Dél-Szlovákiában az ún. közös igazgatóságok létrehozása. A Galántai járásban a peredi és nádszegi összevonás ennek a példája.

   Az újabb iskolareform 1970. december 1-jei dátummal létrehozta a gimnáziumi rendszert.

   Természetesen a változásoknak további szakaszai is ismertek. Sajnos, az 1989-es változások után ezek a szakmai nevelés rovására mentek: a pedagógust és a tanulót a fogyasztói társadalom eszközévé próbálja a politika átalakítani. Pedig a pedagógiai pálya az hivatás, a tanulni vágyás pedig természetes emberi igény. Ha ennek ellenkezőjét éri el a politika, munkaeszközökké válunk, nem alkotó, a társadalmat felemelő és alakító egyéniségekké.

Pukkai László

Irodalom:
Pukkai László: Gimnázium Mátyusföld Központjában – 2003
Mátyusföldi Lexikon bevezetője és értékelő összefoglalója – 2014-2015