Júliusban kaptam egy különös felkérést. Rendezzek kiállítást egy számomra addig ismeretlen, kibontakozó társulat, a Deszka Kisszínpad bemutatkozó akciójának háttereként. Kapásból képzőművészeti vezetői poszttal tüntettek ki, mintegy győzködve, csináljam meg. Később hangzott csak el a mellékes tény: nincs gázsi.
Ezzel egészen meg is közelítettük interjú alanyom jellemét, de nincs mit tenni, ő így dolgozik. Bergendi Barnabás, a Deszkások rendezője invitált ilyen meggyőzően, de annál szilárdabb elképzelésekkel a háttérben.
Eltelt pár hónap, és a Deszka felnőtt az első előadásához. Be kell valljam, nem csupán képzőművészeti vezetőnek, de immár sajtósuknak is megtett újdonsült munkaadóm, hát a bosszú erejével hajszoltam interjúba őt, Bergendi Barnabást.
A Deszka alapjai; menjünk vissza az első szálkához... kié az ötlet? Honnan ered a kezdeményezés?
Az történt, hogy a valódi alapító, Renczés Viktória megkeresett, hogy hát figyelj... van ez a dolog… és előjött az elképzeléseivel. Színtársulat a kibontakozni vágyóknak, új tér az önmegvalósításhoz. Ő leszervez mindent, én pedig menjek, és rendezzem őket. Rettenetesen örültem, végtére ez egy nagy plusz nekem is. Az egész tehát az ő kezdeményezéséből bontakozott ki napról napra egyre jobban.
Döcögősen indult a bemutatkozás, de ahogy figyelem, azóta sikerült magatok köré gyűjteni egy színes kis csapatot...
Igen, hat fős a társulat, bár valószínűleg bővül a felújítás miatt. Kevesebbel kezdtük az első egy-két próbát, 12-15 éves gyerekekben gondolkodtunk eredetileg. Aztán a múltkor megjelent egy tízéves kislány az anyja kezét fogva… megrémültem. Nem igazán tudtam, hogy ebből mi lesz... és amikor eljátszottuk a bemutatkozást, ő az "ideges" tulajdonságot húzta - kalapból húzott érzés, hangulat alapján kellett felvételizniük az egyetemre. És a kislány bejött, megmondtam neki, hogy legyen ideges, és ő tényleg ideges volt! "Hány éves?" Sóhaj... aszongya, harminckilenc. "Bocsánat, nem értem..." És akkor lehunyta a szemét, megállt, irtó nagy csönd lett, úgyhogy azt hittem, vége, hívhatjuk a szülőket, mindjárt elsírja magát, de nem! Kivárta a pillanatot, és idegesen rávágta, hogy "harminckilenc, érti?!" Tehát egyértelmű volt, kell nekünk.
Szóval felújítjátok a darabotokat. Mit tudhatunk erről?
Igen, igen, így van. A Varró Dani-féle darab felújítópróbái januárban kezdődnek. Kicsit átdolgoztuk az előadást... hozzátettünk, elvettünk belőle – ahogy ez már lenni szokott. A rendezést is alapjaiban megrengettem és a feje tetejére állítottam. Tudom mire gondolsz. Igen, az eddigihez képest is. Így tehát a nézők március környékén egy új Büdös PizsamázóK-at láthatnak majd.
Mit mondasz a tervezett előadásaitokról?
Ó, hát erről Renczés Vikit kéne megkérdezned. De mindenesetre a galántai VMK-ban játszunk általában, de ha jól tudom lesz előadásunk Pereden és Deákin is. És készülünk Rimaszombatba, a Tompa Mihály verseny lírai színpadok kategóriájában. Végtére is ez egy verses előadás. Varró Dani nagyon színpadképes.
Megkockáztatom, élvezed. Jó velük dolgozni?
Ó, hát nagyon lelkesek! Tele vannak energiával, igyekszenek. Mostanra átléptük azt a szintet, amikor nem kell több elméleti óra, megvannak a színjátszás úgynevezett alapjai, ezek után konkrét szituációkban fogjuk visszaidézni az elején tanultakat.
Ami pedig úgy néz ki, hogy Barnabás bevarrta a gyerekeket egy szennyeskosárba. Varró Dániel verseiből állított össze lírai előadást, a Büdös PizsamázóK, Varró Dániel után szabadon címmel. Az anyag a maga varródanisága miatt tökéletesen illik hozzájuk, és ahogy ő mondta, témánál vagyunk, "hiszen mindenki volt már Büdös Pizsamázó!"
A beszélgetés várhatóan vesztett az interjú jellegéből, mivel a színház tagjaként nehéz úgy nézni a társaságra, mintha most jöttem volna le a falvédőről.
Ami a terveket illeti, a Varró-összeállítással óriásit lépünk előre. A későbbiekben minél több helyen megmutatjuk majd, milyen komolyan ácsoljuk magunk alá azt a bizonyos Deszkát.
Szabó Em.
Az előadások időpontja és további részletek: www.deszkakisszinpad.webs.com
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
