A túlzott verejtékezés-hyperhidrozis okai és ellenszerei

   Az izzadás a test belső hőmérsékletének szabályozására szolgáló, természetes életfunkció. A verejtékmirigyek túlműködésének máig ismeretlen eredetű következménye, a hyperszudáció azonban nem kevés kényelmetlenséget tud okozni az érintetteknek. Az alábbi cikkben a normális és a fokozott verejtékezés fiziológiájával foglalkozunk

   A szervezet a felesleges hőt víz párologtatásával adja le a környezetnek. A verejtékmirigyek által termelt izzadság 99%-a víz. Normális körülmények között egy felnőtt ember szervezete naponta átlagosan fél liternyi izzadságot termel. A test egyénenként változó, jellegzetes szagának kialakulása szintén a verejtékmirigyek összetett működésével áll kapcsolatban. A verejtékmirigyeknek két fajtáját különböztetjük meg: az apokrin és az ekrin verejtékmirigyeket. A bőrön megjelenő izzadság legnagyobb része az ekrin verejtékmirigyek váladéka. A normális mértékű verejtékezés izzadásgátló készítményekkel és dezodorokkal jól szabályozható, könnyen elviselhetővé tehető. A hyperszudáció, azaz a túlzott verejtékezés azonban az érintettek számára nehezen tolerálható probléma, amely pszichológiailag is megviseli az embert, és zavarokat okoz a társas érintkezésben is. A súlyosabb esetek megoldásához orvosi segítségre van szükség.

A túlzott verejtékezésnek két fajtáját különböztetjük meg:

• a primer hyperhidrózist, amelynek oka a tudomány mai állása szerint még nem pontosan ismert,
• a szekunder hyperhidrozist, amely bizonyos betegségekhez kapcsolódva jelentkezik.

A túlzott verejtékezés esetén előforduló problémák:

   A fokozottan verejtékező bőrterületek szaga gyakran kellemetlenné válik, mert a bőr normál flórájához tartozó baktériumok és sarjadzógombák a felszínre került verejtékben található lipideket és proteineket, valamint a felázott, nedves hámot bontani kezdik, a bomlástermékek pedig zavaró, szúrós szagot árasztanak. A jelenség legerősebben a hónaljban és a talpon jelentkezik.

Kezelési lehetőségek:

   A túlzott verejtékezés mérséklésére több orvosilag alkalmazható megoldás áll rendelkezésre, amelyek közül mindig a fokozott izzadás helye, intenzitása és a páciens pszichés érintettsége alapján dönt a szakorvos.

Helyi kezelés (izzadásgátló dezodorok)

   Enyhébb fokú hyperhidrózis esetén a verejtékezés mérséklésére megoldást jelenthet alumínium- klorid tartalmú helyi izzadásgátlók alkalmazása is. Súlyosabb esetekben azonban a helyi kezelés általában nem elegendő.

Iontoforézis

   A tenyér-talpi hyperhidrózis enyhébb vagy középsúlyos eseteinek kezelésére az iontoforézis a legáltalánosabban használt, és hatékonynak bizonyult eljárás. Az eljárás lényege, hogy a kezelendő kéz- vagy lábfejet egy csapvízzel telt tartályba helyezik, amelybe terápiás céllal gyenge intenzitású elektromos áramot vezetnek.Kezdetben a kívánt eredmény eléréséig heti kétszer vagy háromszor húsz perces kezelésre van szükség, majd elegendő a heti egyszeri fenntartó kezelés is. Az eljárás veszélytelen, hatásos és a páciens számára jól tolerálható, de sajnos csak tüneti kezelést jelent.

Kezelés botulin injekcióval

   A súlyos hónalji hyperhidrózis kezelésére mintegy tíz éve használják a botulin injekciós kezelést. Az orvos által a hónalj területére befecskendezett botulin toxin hatékony, veszélytelen és azonnali megoldást jelent a problémára, ezért a kezelés után jelentősen javul a páciens közérzete és életminősége. Végleges eredményt azonban ettől az eljárástól sem lehet várni: a botox hatása kb. 6 hónapig tart. A botoxot helyi érzéstelenítés mellett a tenyér hiperhidrózisának enyhítésére is alkalmazzák.

Endoszkópos mellkassebészeti megoldások

   Sebészeti eljárás mellet az orvosok ma már leginkább csak a tenyér krónikus izzadásának súlyos, az iontoforézisre és a botulin injekciós kezelésre sem reagáló eseteiben döntenek. Az endoszkópos beavatkozás során vagy magukat a verejtékmirigyeket metszik ki a bőrből, vagy az azokat működtető idegeket vágják el.

IZZADÁSGÁTLÓK ÉS DEZODOROK

   Kezelendő problémát csak a keletkező verejték rendellenes mennyisége, illetve kellemetlen szaga okoz. Ezek ellen kínálhatnak megoldást az izzadásgátlók és a dezodorok.

Az izzadásgátlók

   Az izzadásgátlók a verejtékkiválasztást nem akadályozzák meg, csak a keletkező verejték mennyiségét csökkentik. Egy termék akkor tekinthető izzadásgátló készítménynek, ha reprezentatív vizsgálati eredmények igazolják, hogy hatására a tesztalanyok 50%-ánál legalább 20%-kal csökkent a verejték mennyisége.

A dezodorok

   A dezodorok alapvetően olyan készítmények, amelyek nem csökkentik a kiválasztott verejték mennyiségét, csak mérséklik vagy megszüntetik annak kellemetlen szagát. Antiszeptikus hatóanyagaik gátolják a verejtékben jó táptalajra találó mikroorganizmusok szaporodását, speciális illatanyagaik pedig a baktériumok és gombák bomlástermékeinek kellemetlen szagát fedik el.

Izzadásgátók hatása

   Lényegében összehúzó tulajdonságuk révén fejtik ki hatásukat. Hatóanyagaik a verejtékmirigy kivezető csatornájának nyílását eltömítik, beszűkítik, így akadályozzák a keletkező nedvesség kijutását a bőrfelszínre. A verejtékkibocsátás gátlása miatt olykor azonban kis bőrduzzanattal járó lokális gyulladások is kialakulhatnak a bőrben, és megváltozhat a bőr elektronegativitása.

Hasznos tanácsok a fokozott izzadásnál:

• Az erősen izzadó bőrterületek tisztántartásához naponta egyszer használjon antiszeptikus hatású mosdókrémet, amelynek összetevői gátolják a baktériumok szaporodását és tökéletesen eltávolítják a kellemetlen szagú bomlástermékek maradványait.
• Dezodort vagy izzadásgátló készítményt mindig csak teljesen száraz és egészséges bőrfelületen használjon (a bőr sérülése esetén vagy közvetlenül borotválkozás után ne).
• Naponta akár többször is cseréljen zoknit, fehérneműt.
• Talpi izzadás esetén vegyen hideg vizes lábfürdőket, amelyek összehúzzák a bőr pórusait. Talpát, a lábujjak közét, a zokni, a cipő belsejét kezelje izzadásgátló spray-vel vagy más speciális készítménnyel. Csak természetes alapanyagú zoknit, harisnyát viseljen, és valódi bőrből készült cipőt hordjon, ami a láb szellőzését biztosítja.
• Rendszeresen depilálja hónalját, mert a szőrszálakon megtapadnak a kellemetlen szagú bomlástermékek, a bőrről viszont könnyen és maradéktalanul eltávolíthatóak.

MUDr. Czellárik Mária, Vágsellye