A szülők rémálma, az éjszakai bepisilés

   Gyakori problémaként merül fel a pszichológusok rendelőjében az éjszakai ágybavizelés. Ezt a meglehetősen kényes témát nehezen vallják be a szülők és elodázzák a segítségkérést.

   A bepisilésről (enuresis), mint problémáról átlagosan 5 éves kor felett beszélhetünk, akkor is csak úgy, ha a gyermek legalább három hónapig, hetente kétszer bepisil. Ezen életkor fölött mindenképpen el kell kezdeni keresni a kiváltó okokat, és orvosolni azokat. Megfigyelhető, hogy többségében a fiúknál fordul elő, és nem elhanyagolható az öröklődés szerepe sem, tehát ha az egyik szülő küzdött az enuresissel gyermekkorában, nagy valószínűséggel a gyermeke is fog. Kétféle típusát különböztetjük meg:

• Primer (elsődleges) amikor a gyermeknek még nem volt ún. száraz időszaka, tehát születésétől kezdve még nem volt időszak, amikor nem pisilt be (ennek ritkán van csak pszichés oka);
• Szekunder (másodlagos) amikor a gyermek már legalább egyszer cca. három hónapig szobatiszta volt.

   Kiváltó mechanizmusként megjelölhetnénk sok tényezőt, de mielőtt felkeresnénk egy pszichológust, érdemes a gyermekorvosnál kezdeni, aki továbbirányít majd urológushoz, nefrológushoz, hogy kizárjuk a lehetséges szervi (organikus) okokat (pl. fityma vagy szemérem-környéki gyulladás, epilepszia, nagy mennyiségű vizeletürítés, sok kalcium a vizeletben, cukorbetegség, megnagyobbodott orr-garatmandula következtében bekövetkezett alvási apnoe, húgyúti fertőzések, daganatok, idegrendszeri megbetegedések, kórosan sok folyadékbevitel). Ha mindezek negatívak, és ennek ellenére a bepisilés folytatódik, akkor érdemes utánajárni a pszichés okoknak, amelyek főleg a másodlagos formához társulnak (pl. válás, kistestvér születése, traumák, halálesetek, költözés stb.). Fontos az, hogy minden esetben komplex állapotfelmérést végeztessünk a megfelelő kezelés érdekében.

   Van, hogy az idő előrehaladtával magától elmúlik, de a szülők is próbálkozhatnak otthon egyszerű gyakorlatokkal.

1. A pisilés eltolása: ha késztetést érez, akkor menjen a gyermek a toalettre, de csak akkor engedje el magát, ha már elszámolt háromig. Fokozatosan meghosszabbíthatjuk az időtartamot. Ha nem tudjuk elmagyarázni, vagy a gyermek nem érti pontosan mit várunk tőle, mutassuk meg a vízcsapon, megengedjük a vízfolyást, majd hirtelen elzárjuk.
2. Start-Stop technika: a gyermek elkezd pisilni, majd közben hirtelen megállítja, kezdetben siker, ha csak egyszer is sikerül.
3. A bepisilés után azonnal ébresszük föl, ne szidjuk meg, de lényeges, hogy ha bepisilt, minél hamarabb érezze azt meg, ha így teszünk, esély van rá hogy a későbbiekben már azelőtt fölkel, mielőtt megtörténne.
4. Vezessünk be „pisilés-naptárat“. Jegyezzük föl a hét napjait, és minden száraz éjszaka/nap után rajzoljunk vagy ragasszunk oda valami kedveset (napocska, smiley), ezzel is próbáljuk az ellenőrzésünk alá vonni a folyamatot. Természetesen csak a  száraz napokat jutalmazzuk, a többit hagyjuk figyelmen kívül, ne szidjuk érte.
5. 18:00 óra után már ne igyon, ha nagyon szomjas, akkor csak kanalanként tiszta vizet.
6. Az étlapjába vegyük föl a főtt burgonyát, tojást, sózott vajas kenyeret, főleg vacsorára.
7. Ne használjunk pelenkát, inkább terítsünk alá gumilepedőt. Elalvás előtt mindenképp vigyük ki a toalettre, ha mégis megtörtént a baleset reggel zuhanyozzuk le, ezzel is növeljük a komfortérzetét.
8. Kerüljünk az elalvás előtti stresszt- leckeírás, filmnézés, veszekedés stb. Legyen a lefekvésből egy kellemes rituálé.

   Ne feledjék: „Nem egy nap alatt épült Buda vára!“. Sok türelmet és kitartást kívánok, s ha ennek ellenére sem javul az állapot, keressenek fel néhány szakembert, közös erővel könnyebb megtalálni a megoldást. 

PhDr. Kosinszký Réka, Vágkirályfa