A szívinfarktus

   A szívinfarktus gyakran nem jár olyan drámai tünetekkel, mint ahogy azt a tévében vagy a moziban láthatjuk. Sokaknál a szívinfarktus tünetei kevésbé kifejezettek, sőt vannak olyanok, akiknél egyáltalán nincsenek észlelhető tünetek!

   Régen a szívinfarktus többször volt halálos kimenetelű, mint napjainkban. Noha a tünetek jobb felismerésének és a kezelés javulásának köszönhetően a szívinfarktust elszenvedők többsége túléli a heveny fázist, szívinfarktus után hosszabb időre rosszabb életminőséggel és a szív eredetű elhalálozás fokozott kockázatával kell számolni. A szívinfarktus a szívizom egy részének elpusztulása a vérellátás elégtelenné válása miatt. Szemben az agyi infarktussal (stroke), amely lehet vértelen és vérzéses, a szívinfarktus vértelen (ischaemiás), vagyis kialakulásakor egy véralvadék hirtelen elzár vagy erősen beszűkít egy artériát a szívben. Az infarktus kialakulását, csakúgy, mint az infarktusból való felépülést, nagymértékben befolyásolja az életvitel: táplálkozási szokások, testmozgás, a stressz mértéke és kezelésének képessége. Az egészséges életvitel ahhoz is hozzájárul, hogy csökkenjen a további szívinfarktusok kialakulásának kockázata.

Hogyan ismerjük fel a szívinfarktust?

   A szívinfarktus tipikus tünetei jól ismertek, azonban néha nem könnyű felismerni, mivel a tünetek mértéke nagy egyéni különbségeket mutat.Nőknél, idősebb betegeknél, illetve cukorbetegeknél a szívinfarktus tünetei kevésbé kifejezettek. Vannak olyanok, akiknél egyáltalán nincsenek észlelhető jelek. Ettől függetlenül minél több tünetet észlel önmagán az alábbiak közül, annál nagyobb a valószínűsége, hogy önnek szívinfarktusa van:

• nyomásérzés a mellkas közepén, esetleg csak furcsa teltségérzés, vagy szorító mellkasi fájdalom (angina pektorisz), ami több mint néhány percen keresztül fennáll;
• kisugárzó fájdalom a mellkasból a váll, a kar, a hát vagy akár a fogak, állkapocs irányába;
• egyre sűrűsödő mellkasi fájdalmak;
• folyamatosan fennálló fájdalom a has felsőrészén;
• légszomj;
• izzadás;
• megsemmisülés érzés;
• ájulás;
• hányinger, hányás.

   A szívinfarktus bármikor kialakulhat, munkában, sportolás közben, pihenéskor, illetve mozgás esetén is. Bár hirtelen is kialakulhat, sok szívinfarktust elszenvedő embernél órákkal, napokkal vagy már hetekkel korábban figyelmeztető jelek alakulnak ki. A szívinfarktus legelső figyelmeztető jele a vissza-visszatérő mellkasi fájdalom, ami mozgásra erősödik és pihenésre szűnik. Az anginát a szív elégtelen vérellátása (iszkémia) okozza. A férfiak általában nagyobb kockázatnak vannak kitéve, menopauza után azonban a nők esélye is megemelkedik. Bár a nem és a genetikai adottság nem módosítható, a rizikófaktorok többsége módosítható illetve kiiktatható.

   Hasonlóan minden más izomhoz, a szívizomnak is állandó vérellátásra van szüksége. A szív sejtjeit friss vérrel ellátó artériákat koszorúsereknek (vagy koronária ereknek) nevezik, mivel ezek koszorúként fonják körül a szívet.

   Az elzáródást leggyakrabban véralvadék eredményezi, ami ott alakul ki, ahol a koszorúsér belső felszíne az évek során már károsodott és fokozatosan el is záródott koleszterin és néhány más anyag lerakódása miatt. A szívizom saját keringésének zavara sejtkárosodást okoz, ami fájdalmat illetve nyomásérzést vált ki, továbbá rendszertelen szívritmushoz (aritmia) vezethet, ami halálos kimenetelű is lehet. Ha a megfelelő mértékű véráramlás nem áll helyre, a szívizomsejtek elpusztulnak, majd hegszövet alakul ki a működő izomszövet helyén.A szervezet ereiben található koleszterin és egyéb anyagok lerakódásai - amit összességében plakkoknak nevezünk - az érelmeszesedés (ateroszklerózis). A koszorúserek érelmeszesedés miatti beszűkülését koronária betegségnek is nevezik. A koronária betegség a legjelentősebb oka a szívinfarktus kialakulásának.

   Ritkábban a szívinfarktus úgy alakul ki, hogy egy vérrög a beteg szív belsejéből leszakadva (embólus) beékelődik egy koszorúsérbe. Egy másik ritka oka a szívinfarktusnak a koszorúserek görcsös összehúzása (spazmus), ami beszűkíti az adott érszakaszt és károsítja az általa ellátott területet. Bizonyos kábítószerek, pl. a kokain, képesek ilyen életet veszélyeztető spazmus kialakítására.

   A szívinfarktus valójában nem állapot, hanem folyamat: általában néhány óra alatt fejlődik ki. Minden egyes perc elteltével nőhet az a terület, aminek nem megfelelő a vérellátása, és ezért az ottlévő sejtek elhalnak. Ha azonban sikerül a vérellátást időben helyreállítani, a szívkárosodás megelőzhető, vagy legalábbis csökkenthető.

Rizikófaktorok

A szívinfarktus rizikófaktorai nagyrészt azonosak az érelmeszesedés rizikófaktoraival:

• A dohányzás. A dohányzás és a hosszútávon fennálló passzív dohányzás károsítja az artériák belső falát, ide értve a szívet ellátó artériák belső falát is, ezáltal megkönnyíti a koleszterin lerakódását.
• Magas vérnyomás. A magas vérnyomás károsítja a szívet ellátó artériákat és ezzel felgyorsítja az érelmeszesedés folyamatát. A magas vérnyomás lehet örökletes probléma. A szerzett okok között gyakori a túl nagy sótartalmú étrend (de csak a genetikailag erre fogékony embereknél) és az elhízás (főleg akkor, ha 2-es típusú diabétesz áll a háttérben). A vérnyomás a kor előrehaladtával is fokozatosan nő.
• Magas koleszterin és zsír (összefoglaló elnevezéssel: lipid) szint. A koleszterin egy lapos, merev szerkezetű molekula, ami a sejthártya egyik fontos alkotórésze. Ha azonban rendszeresen és nagy mennyiségben kerül a táplálékkal a szervezetbe, vagy genetikai hajlam miatt fokozott mértékben termeli a szervezet, lerakódik az artériák falában és az érelmeszesedés egyik okozója lesz. A meszes plakkok fokozatosan beszűkítik az ereket (a szívben ez angina pektóriszhoz vezet), továbbá könnyen alakul ki rajtuk véralvadék, ami hirtelen tovább szűkítheti vagy el is zárhatja az ereket, ezáltal infarktust okozva. Az ún. LDL olyan lipidszállító részecske, ami a koleszterint a májból a szervezet többi részébe szállítja a vér útján. Az LDL-t "rossz koleszterin"-nek is nevezik, mivel ez felelős a legnagyobb mértékben az érelmeszesedésért. A HDL viszont olyan lipidszállító részecske, ami a felesleges koleszterint az erekből visszaszállítja a málba. Ez a "jó koleszterin", ami csökkenti az érelmeszesedés és ezzel a szívinfarktus (illetve bármilyen infarktus) kockázatát.
• Mozgásszegény életmód. A mozgásszegény életmód könnyen elhízáshoz vezethet. Ennek megfelelően azok az emberek, akik rendszeresen végeznek aerob mozgásformákat (vagyis olyanokat, amelyek növelik a pulzus- és a légzésszámot), jobb kardiovaszkuláris (szív- és érrendszeri) állapotban vannak, beleértve a kisebb szívinfarktus-kockázatot is. A mozgás mindemellett jótékony hatású a vérnyomásra is.
• Elhízás. Elhízásról akkor beszélünk, ha a testzsír a testtömeg nagy százalékát teszi ki. Az elhízás növeli a szívinfarktus kockázatát, mert gyakran szövődik magas koleszterinszinttel, magas vérnyomással és cukorbetegséggel.
• Cukorbetegség. Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha a szervezet nem képes elegendő inzulint termelni, vagy a vérben keringő inzulinra nem reagál kellően. Az inzulin egy a hasnyálmirigy által termelt hormon, ami lehetővé teszi, hogy a szervezet inzulinigényes sejtjei hasznosíthassák a cukrot. A cukorbetegség kialakulhat gyerekkorban (1-es típus), azonban leggyakrabban a középkorú/idős, elhízott emberek betegsége (2-es típus). A cukorbetegség nagymértékben fokozza a szívinfarktus kockázatát azáltal, hogy a magas vércukor károsítja az ereket és negatív hatást gyakorolt a vérkoleszterin szintekre.
• Stressz. Ha Ön nem tudja jól feldolgozni a mindennapi életével együtt járó stresszt, vagy életmódja az átlagosnál jóval nagyobb mértékű stresszt okoz, akkor Önnek fokozott esélye van a szívinfarktusra. Ennek egyik, de nem az egyetlen oka, hogy a túl sok stressz (csakúgy, mint a düh) emeli a vérnyomást.
• Alkohol. Mérsékelten fogyasztva az alkohol növeli a HDL-szintet, ezáltal védőhatást gyakorol a szívinfarktussal szemben. A túlzott ivás azonban ingadozóvá teszi a vérnyomását és a triglicerid szintet és ezzel inkább növelve a szívinfarktus kockázatát.
• Homocisztein, C-reaktív protein és fibrinogén szint. Azok az emberek, akiknek magas a vérében a homocisztein, a C-reaktív protein és a fibrinogén szintje, nagyobb valószínűséggel kapnak szívinfarktust. Ezeket a tényezőket csak nemrégiben azonosították, mint kardiovaszkuláris rizikótényezőket. Jelenleg is folynak a kutatások, hogy meghatározzák a pontos szerepüket. A homocisztein-szint valamelyest csökkenthető folsav tabletták szedésével és egészséges étrenddel. A fibrinogén és a C-reaktív protein szintet a szívinfarktus egyéb rizikófaktorainak módosításával lehet csökkenteni, pl. a dohányzás elhagyásával, a koleszterinszint csökkentésével és a rendszeres mozgással.

Szívinfarktus a családban

   Ha az Ön testvéreinek, szüleinek, nagyszüleinek volt már szívinfarktusa (különösen, ha viszonylag fiatalon), az genetikai hajlamot sejtet, vagyis Önnél is nagyobb a kockázat. A magas vérnyomás szintén lehet családi betegség. Előfordulhat persze, hogy a család generációról generációra áthagyományozott életviteli szokásai is szerepet játszanak, pl. a családtagok dohányoznak és magas zsírtartalmú étrendet fogyasztanak

   A fenti rizikófaktorok közül számos módosítható illetve kiiktatható, ezáltal csökkentve az első, illetve a további szívinfarktusok kialakulását. Azonban vannak olyan rizikótényezők, amik nem módosíthatók, ilyen az öröklés és a nem. A férfiak általában nagyobb kockázatnak vannak kitéve, mint a nők. A nők kockázata azonban a menopauza után megemelkedik. Abban az esetben, ha az Ön édesapjának 55 éves kora előtt, vagy az Ön édesanyjának 65 éves kora előtt voltak ilyen jellegű problémáik, akkor az Ön esetében nagyobb a kockázata annak, hogy kialakul a betegség.

MUDr. Czellárik Mária, Vágsellye