A szegínylegíny gazdagsága

   Hun vót, hun nem vót, hát nagy a fődkeregség. Ölíg az hozzá, hogy ít egy szegínylegény. Nem hibádzott annak bíz semmije, míg se nem dogozott. Lusta vót,ollan lusta mind a fődterhe.Nem is vót apja szívinek nagyobb bánottya, mint fia lumpsága. Szidta, pocskondiázta naphosszat, hiábo. Minden líptibe lefeküdt, míg a ganyédombot se kerüte.Egísz nap arrú ámodozott, hugyan is lehetne belülle gazdag uraság, no persze, munka níkű. Kípzejjítek az idő neki kedvezett. Egyszer csak hallja ám, hogy a hegyen túl van egy hatalmas birtok, rajta fínyes kastél áll. Ez a vagyon azé leszen, aki elveszi az uraság egyetlen leányát. Most aztán főkászálódott ám a legínyünk! Még fő se tarisznyázott, dej hiszen nemsokára úgy is gazdag uraság lesz belülle. Nagynehezen átírt a hegyen, amit ott látott - lovak nyargalásztak a ríten, a nagy tehínycsorda, a sok szóga!

   Kevílen kihúzta magát, megszaporázta líptyeit. Még be se írt a kastél kapuján, má kiabáto – no hun van az a mátkámnak való! Nem úgy van az te legíny, lípett elő az uraság, előbb az egyessíg – holtodiglan,hótyáiglan. No kezet ráztok. Akkor kinyítt a szoba ajtó, előlípett immáron a mátkájo.Uram ne haggy e! Ollan csúnya vót, ollan randa, hogy a kutya menten kifordút a konyhábú. A legíny leszorította a szemit, nehogy hideglelíst kapjon. A kápuszta, megsavanyodott vóna a nízísitű. A baloldali füle előre taslult, a jobb oldali hátra. No mondom nektek rusnyább kípű fehércselídet még nem hordott hátán a főd. Maga vót a fődre szállott förtelem. De együtt ám az iccaka is.

   A legíny erőssen megkapaszkodott az ágyszíl deszkábo, hogy még véletlenű se fordúhasson a lány felé. Nem úgy a rímség!

   Izzgett-mozgott, közelebb, egyre közelebb a legínyhe. Má írezte a bűzit, há, még mikor megakarta csókúnyi őtet.

   Jaj teremtőm, inkább a pokolba lenník, s mert ippen éfélt ütött az óra kívánságo beteljesedett. Maga az ördögök királyo gyütt írte, hóna alá kapta, s uzsgyi vele a pokolba. Egy esztendő a szógálot, mondta az ördögök királyo, ha rosszú dogozú, mindig elveszünk a vagyonodbú, ha jól, akkor az év leteltével lehet egy kívánságod. Itt aztán nemkímélték! Először rít, szívaszínűre vertík a képit, sütögettík a tapát, hogy gyorsabb munkára ösztökéjjék. Má oda lett a birtok, oda a kastél, felesíge is csak egy kiűrütt cselédházbo húzta meg magát. Fít a legény, csak úgy dogozott, egyszer csak azt vettík íszre az ördögök, hogy fél- kízze tövestű kihúzza a fákat, hogy má ő nógatja az ördögöket. Alig várták, hogy kitejjen az esztendő. Már csak az egy kívánság teljesítése vót hátro. A pokolbú főgyütt az ördögök öregannya is. Mertík az aranyat a zsákokba, összeteretík a jószágot, de a legíny még utosó nap is dógozott. Má estébe hajlott az idő, mikor belípett a pokol kapuján. Mikor meglátto az ördögök öregannyát, főrímlett előtte ama szörnyű iccaka, mikor elgyütt a mátkájátú, még a bűzt is megírezte. Nem is gondúkozott, kimondta – az én mátkám legyen a legszebb a világon! Sarkonfordult. Megkorra vót az öröme mikor a cselédházbo belípve egy gyönyörűsíges lányt talált. Kíket nyílotta szeme, aranyhaja pántlikávó kötve, ringott a dereka. A legíny boldogan átölete, s írezte ő lett a leggazdagabb ember ezen a világon.

Nagy Ilona gyűjtéséből