A salzburgi évkönyvek tudósítása szerint 907 júliusában a Breslauspurch alatt felvonuló magyar seregek döntő vereséget mértek a német hadakra. Ez az első híradás arról a várról, amely alatt az elkövetkező századok során létrejött a történelmi Magyarország mozgalmas történelmében oly fontos szerepet játszó Posonium, Pressburg, Pozsony, a mai Bratislava – írja a Magyar történelmi városok című munkában Koday György, szlovákiai / mátyusföldi / történész.
Ortvay Tivadar 1892-ben Pozsony város története címen megjelent hétkötetes munkájából, amelyre Koday György is többször utalt feldolgozásában, több érdekes adat kívánkozik e rövid szakdolgozatba.
A szerző szerint már az 5. században a Duna vidékén élt kelták, majd a rómaiak érdeklődése is a későbbi Felső-Magyarország felé fordult. A vas, réz, ezüst és arany bányászata került érdeklődésük középpontjába. Hasonlóképpen Erdély sója és aranya is hódítási céljaikat szolgálta.
A Nyitra folyó vidékéről jutnak honfoglaló eleink a Vág vidékére: Sempte, Galgóc, Trencsén, Bolondóc, majd a Morava folyó volt a cél.
A magyarok Arnulf király szövetségesei voltak a Svätopluk elleni harcokban. A 904-es évben a bajorok egy lakomán meggyilkolták Kurszán kendét, így a kende és a gyula funkciója Árpád kezébe összpontosult. /A magyaroknál Kende volt a főfejedelem, Gyula a hadvezér, a Horka pedig a békebíró./
Lajos, a keleti frank király /egyesek német királynak titulálják/, szerette volna ártalmatlanná tenni a pogány szomszédot, ezért 907 júniusában sereget gyűjtött, melynek élére ő maga állt. Ennsburg vára és Szent Flórián kolostora között táboroztak nehézgyalogos hadoszlopai, amelyek később a Duna jobb és bal partján nyomultak előre, a Dunán pedig hajóhada. A jobb parti sereget Dietmar salzburgi érsek vezette, a bal partit Luitpold. A hajóhad parancsnoka Sieghard herceg volt. A tartaléksereget maga Lajos király vezette.
A magyar seregek főparancsnoka egyes történészek szerint Árpád volt, mások szerint a kiskorú Zsolt /Zolta/ fejedelem lehetett. / Árpád 907-ben halt meg./ A nagy csatára 907 július 4-5-én került sor. A magyarok szokásos taktikájukat alkalmazták, kisebb csapatokban támadtak, majd gyorsan visszavonultak, a főerők pedig erős tábort építettek ki. Miután a nemzetségek zászlóaljai megérkeztek, az egész magyar haderő támadásba lendült. Először a déli sereget támadta meg, majd a hajóhadat égette és süllyesztette el. Átúsztattak a Dunán, s a folyó bal partján felvonuló német seregre is vereséget mértek. Az ellenséget teljesen szétszórták, tönkretették. Dietmar és még 19 bajor főúr esett el a csatában. A maradék haderő Ennsburgba, Lajoshoz menekült, aki maga is megrémült és a maradék sereggel együtt Passauba menekült tovább.
A csata eredményeként egészen 1030-ig nem lépett magyar földre nyugatról érkező haderő. A magyar seregek 910-ben Augsburg mellett verték szét a német csapatokat. Ezután a kalandozások hadjáratai következtek Ezreknek a 939-es morsenburi és a 955-ös augsburgi vereség vetett véget.
Pozsony vármegye ezidőtájt keletkezett, s vele együtt Pozsony jelentősége is akkor emelkedett olyan fokra, amilyenen eddig nem állott.
Géza és István /Vajk/a kalandozó hadjáratok helyett a magyar állam kiépítésén munkálkodott, és ami ezt elősegítette, a keresztény vallás felvételén. Pozsony városa évszázadokon keresztül – 1918-ig – fontos szerepet töltött be a magyar királyság, a magyar államiság történetében. A legelső vármegyék egyike a pozsonyi volt.
Dr. Pukkai László
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
