A magyar kormány 2010-ben június negyedikét, a Trianoni Békeszerződés aláírásának napját a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. A magyarországi Pest-Taksonyban 2011-től tartanak ezen a napon megemlékezéseket. Ebben az évben testvértelepülésünk meghívására a vízkeleti Harmónia Éneklőcsoport is részt vett a rendezvényen. A kórust Nagy Pál polgármester is elkísérte. Nagy örömmel tettünk eleget a felkérésnek, hiszen Taksonyban mindig remekül érezzük magunkat. Ezúttal megismerhettük a nagyközség egy olyan részét, ahol még nem jártunk. A gyönyörű Marestli park nagyon kellemes és méltó helyszíne volt az eseménynek.
"A nemzetiségünk különbözik, de otthonunk és hazánk egy" - mottó jegyében együtt emlékeztünk felvidéki, erdélyi és délvidéki magyarok és a taksonyi német ajkúak a 96 évvel ezelőtti szomorú történésekre. Bár hazánkat feldarabolták, ezer szállal kötődünk az Anyaországhoz. Az ünnepség ökumenikus istentisztelettel kezdődött, melyen a vízkeletieken kívül részt vettek a szlovákiai Taksony képviselői is Mészáros Márta polgármester asszonnyal az élen. A katolikus egyház képviseletében András atya szólt hozzánk, majd Stefán Attila református lelkész gondolatait hallgathattuk meg. Mindketten az együvé tartozásról, az összefogásról beszéltek. Az istentiszteletet a Szent Anna Kórus csodálatos dalai keretezték. Ezután a taksonyi küldöttség tagjának, Pék László megyei képviselőnek az előadását hallgathattuk meg a Trianoni Békediktátumról 96 év távlatából. Az ünnepi műsorban Takács Krisztina megzenésített verseket adott elő, a pest-taksonyi nemzetiségi iskola diákjainak Kormorán-dalokra bemutatott formációi mindannyiunk szemébe könnyeket csaltak. Végül mi, a Harmónia Éneklőcsoport tagjai léptünk a színpadra a hazáról szóló dalcsokorral, amelyet nemzeti imánkkal, a Himnusszal zártunk. A szép számú közönség is csatlakozott hozzánk, és velünk együtt énekelt.
A megemlékezést követően a rendezők, a taksonyi református gyülekezet, „A nemzetiségek konyhájába” invitáltak bennünket, ahol megkóstolhattuk egymás hagyományos ételeit. Nagy örömünkre a legkelendőbb a polgármesterünk által készíttetett knédli, párolt káposzta és sült hús volt, amit a vízkeleti iskola szakácsnői főztek. A dalostársaim által készített sütemények is nagyon ízlettek. A Marestli-tó gyönyörű környezetében akár reggelig is elidőztünk volna, de még hosszú út várt ránk hazáig. Kreisz László polgármester úr kedves invitálásának eleget téve, otthonában egy „nachtgrüszdrink” elfogyasztása után búcsúztunk kedves barátainktól, akikkel ismét jó volt együtt lenni.
Galambos Magdaléna