A mezőgazdaság fejlődése Mátyusföldön 1848 ás 1946 között

   A mezőgazdasági termelés színvonala az 1848-as forradalmak után sem közelítette meg Kelet-Európában a nyugat-európai országokét.

   Magyarországon a 19. században indult be az ún. magyar agrárreform, mégpedig felülről. Kezdeményezői Károlyi Sándor gróf és Darányi Lajos miniszter voltak, az önálló földművelésügyi minisztérium is csak 1889. június 16-n kezdte el munkáját.

   Megváltozott a parasztság szociális rendeződése: kialakult a mezőgazdasági bérmunka. A bérmunkás legalább egy esztendőre szegődött munkaadójához. A zsellérekből toborzódott a következő kategória, a béres mellett a cseléd. Kikötött bérért egész évre, a férfiaknál a legtöbb esetben egész életre szólt a szerződés.

   A klasszikus növénytermesztés mellett – rozs, búza, árpa, zab, kukorica a század végére elterjedt a borsó, a takarmányborsó, a burgonya, a cikória, és talán a legfontosabb élelmiszeripari növény, a cukorrépa termesztése. /Lacsny Miklós nagyfödémesi és Alsaszed Hammin szeredi uradalmában/ A legnagyobb borsóterülettel Szold Zsigmond bérlő felsőszeli birtokain találkozhattunk. A takarmánynövények közül a lóhere, a lucerna, a baltacim is teret hódított, valamint az élelmezést szolgáló köles és tatárka, vagy például Gülcher nemesnebojszai uradalmában a spárga, vagy Esterházy Miklós uradalmában a káposzta termesztése.

   A gróf szenci, tallósi, feketenyéki uradalmában nemcsak Mátyusföldön, de a széles környéken elsőnek használt az istállótrágya mellett műtrágyát /szuperfoszfátot és chilei salétromot/.

   A század végén a fejlődő gyümölcsösök teszik értékessé a régió mezőgazdaságát. A tallósi Esterházy-uradalomban már 1771-ben az eperfa /a szederfa/ termése és természetesen a selyemhernyó tenyésztése is folyt. Külön kiemelik a századvégi statisztikák a már említett Gülcher Jakab nemesnebojszai gyümölcsösét, Vágsellyén a szilva és alma termesztését. A század végén az alma, a körte, a szilva és a dió termesztése örvendett népszerűségnek. Pusztafödémes, Deáki, Zsigárd, Felsőszeli és Tallós mellett a régió legjelentősebb gyümölcstermelője Alsószeli volt. A zöldségtermesztés központjai ebben az időben Negyed és Farkasd.  Ismerik a szőlő termesztését is. A 19. század második felében elterjedt a dohány és a kender művelése, valamint a méhészet. /pl. Deákin, Tornócon 43 méhcsaládot, Vágsellyén 76, Nemeskajalon 26 méhcsalád volt a 19. század végén./

   Az állatállomány megőrzése, nemesítése is jól alakult a századfordulón. Zichy József diószegi birtokán orosz ügetőfajta lovakat tenyésztettek. Appor Gusztáv Salgocskán arab telivérek tenyésztésével foglalkozott, a Diószegi Gazdaság Cukor- és Szeszgyár Rt. muraközi tehervontató nehézlovak tenyésztése folytán tett szert hírnévre. Esterházy Károly ábrahámi versenyistállójában amerikai ügető, ír és chydesdalei versenylovakat tenyésztettek. A hercegnek Mintaffoni tehéntenyészete és speciális fácánosa is volt.

   Berni fajtájú szarvasmarhát Esterházy Mihály szenci tehenészetében láthattunk. A már említett nemesnebojszai birtokon angol telivérek és yorkshiri sertések tenyésztésével foglalkoztak. Alsasse Hennin peredi birtokán több mint 3000 szarvasmarhát és 420 juhot tartottak.  Tudomásunk van arról is, hogy Esterházy József és Dániel nemeskajali birtokán 1965 darab nemesített juhot tartottak.

   Az 1869-es adatok szerint Tornócon nemesített juhok és szarvasmarhák voltak, Vágsellyén piros-tarka erdélyi és magyar szarvasmarha, sertés és többezer baromfi. Alsószeliben a magyar és erdélyi fajta szarvasmarha helyett a századfordulón a siemmentházi szarvasmarha tenyésztését szorgalmazták.

   A századégen fejlődésnek indult a mezőgazdaság gépesítése is. Többé nem ismeretlen a cséplőgép, a gőzeke és a gőzmalom.

/folytatjuk/

Irodalom: Mátyusföld II. szerk.: Bukovszky László, 179. oldal

Pukkai László