A kétnyelvűség, avagy mért fontos az anyanyelvi iskola

   Már befejeződtek a beíratások, a legtöbb szülő már eldöntötte, milyen nyelvű iskolában kezdi gyermeke a következő tanévet. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy az anyanyelvi oktatás jelentőségéről szóljak. Praxisomban sokszor a nehézségek diagnosztizálásnál térünk vissza mindig ehhez az egyik legalapvetőbb kérdéshez.

   Olyan környezetben élünk, ahol természetesen elengedhetetlen az államnyelv tökéletes ismerete, azt meg kell tanulnunk, hogy a későbbiekben boldogulni tudjunk. Viszont ennek is megvan a megfelelő helye és ideje. Az anyanyelv elsajátításának folyamata korántsem egyszerű feladat és lényegesen különbözik a további idegen nyelvek elsajátításától.  Körülbelül 5-6 éves korra fejeződik be az anyanyelv összes fontosabb szabályának elsajátítása, természetesen a szavak jelentésének pontosítása a szókincs bővítése még tovább zajlik.

   Tudnunk kell különbséget tenni a bilingvizmus (kétnyelvűség) és az egynyelvűség fogalmai között. Bilingvizmusról akkor beszélhetünk csak, ha a gyermekeket több nyelvi behatás egyformán éri, tehát ha az apa például más anyanyelvű, mint az anyuka. Ilyenkor beszélhetünk arról, hogy gyermekük kétnyelvű környezetben él, ha viszont mindkét szülő egy nyelvet beszél és ezen kommunikál a gyermekével, akkor bizony egynyelvi környezetről van szó. Tehát esetünkben, ha gyermek két magyar ajkú szülővel magyarul érintkezik, akkor egynyelvű környezetben nőtt fel, és a következő nyelvet idegen nyelvként sajátítja majd el.

   Ha a bilingvizmusról beszélünk fontosnak tartom megemlíteni a kultúrális eltéréseket is. A szülők gyermekeikkel saját kultúrájuk szabályait ismertetik meg. Tőlük tanulják meg a különböző mondókákat, versikéket, meséket, aminek egy másik kultúra más jelentőséget tulajdoníthat. Ahhoz hogy az „otthon vagyok biztonságban“ érzést tudjuk erősíteni a gyermekben, fontos hogy az iskolai- és az otthoni közeg egységesen lépjen fel, és a már meglévő tudást, szokásokat erősítse, kiterjessze.

   Munkánk során sokszor tapasztaljuk, hogy a gyermek azért ment szlovák iskolába, hogy megtanuljon szlovákul, vagy mert a szülő is odajárt. Viszont nem szabad elfelejtenünk, a világ felgyorsult, és ugyanúgy felgyorsult az iskolai oktatás is. Az iskolák teljesítményorientáltak, már nincs idő hónapokig a nyelvet gyakorolni az elsősökkel, jobb esetben lefordítani nekik mindent. Itt bizony az első naptól kezdve folyamatos komoly teljesítményt várnak el az tőlük. És bizony a feladatokat megérteni, majd jól teljesíteni, anyanyelvi, ismerős környezetben is sokszor embert próbáló feladat.

   Egyre gyakrabban fordul elő, hogy egy kisdiák gyenge iskolai teljesítménye miatt segítségre szorul. Sokszor komoly akadályokba ütközünk a problémák diagnosztizálásnál, mert szinte lehetetlen eldönteni, hogy milyen mértékben okozza a problémát maga a tanulási zavar, és milyen mértékben az idegen nyelv nem tökéletes ismerete. Később a hosszantartó problémáknál előfordul, hogy a kisdiák reagálva az idegen, ismeretlen környezetre testi tüneteket produkál (szomatizál) hasfájást, fejfását, hasmenést, előrehaladottabb problémáknál tikkeket stb. Ilyenkor fontos minél hamarabb felkeresni egy szakembert.

   Ha mégis úgy döntenek, hogy az idegen nyelvű iskolát választják fontos lenne azt eldönteni már kiskorban, és akkor igyekezni, hogy az egyik szülővel csak az idegen nyelven kommunikáljon a gyermek, úgy választani óvodát is, hogy időben megismerkedjen a másik kultúrával is.

   Mint emberi, mint szakmai szempontból csak azt ajánlhatom a szülőknek, hogy ne nehezítsék meg gyermekük gyermekkorát, az egyébként is elég stresszes iskolába-lépést egy teljesen ismeretlen környezettel és nyelvvel. Igyekezzenek inkább több időt és energiát fordítani az idegen nyelv elsajátítására akár különórákkal, akár az idegen környezetben való mozgással, játékosan felfogni és kedvet csinálni hozzá. Higgyék el sokkal jobb eredményeket érnek el, haza pedig egy boldog, sikeres kisdiák fog járni.

PhDr. Kosinszký Réka