A jókai színjátszók Illatszertárában...

   Ez után az előadás után nagyon nehéz a megszólalás. A szemünk elé tárult egy igazi békebeli illatszertár, ahol pillanatok alatt hatalmas feszültségek keletkeztek, emberi drámák játszódtak le, szerelmi szálak szövődtek, annyira egységesen nagyszerű színészi teljesítményekkel, amilyeneket talán még sosem láttam szerény kis fesztiválunkon. A színészek bármelyike megállná a helyét hivatásos társulatban is, ám ha a jóból a még jobbat ki lehet emelni, az idős főnök, Asztalos úr, Sipos úr, Flóri és Balázska viszi el a pálmát. A karakterek pontosan, aprólékosan kidolgozottak, minden gesztus természetes, minden érzelem valódi, ez a világ él és lélegzik, ez a világ a legkisebb részletig maximálisan kidolgozott. A díszlet, a kellékek, a jelmezek ezt a hatást a maximumig felfokozzák...   ...Szeretem ezt a fesztivált, szeretek itt lenni, írni, szerkeszteni a Lakomát, nézni a darabokat. De amit itt most láttam, több volt, ünnep volt, igazi katartikus színházi élmény. Ezért aztán suták a szavaim, mert a tökéletesre az ember csak felpislog, csodálkozó szemekkel. Köszönjük a jókai társulatnak, ez valóban felejthetetlen.

-Kozsár Zsuzsanna , a Lakoma főszerkesztője-

   ... A fődíjas Illatszertárról a következőket mondta a zsűri egyetlen hölgy tagja: „Egy rendkívül pontos, kiválóan felépített, mesteri térhasználattal és díszlettel dolgozó előadást láttunk, kiváló színészi alakításokkal. Amikor beléptem a terembe, azonnal megcsapták az orromat az illatok. Egy kicsit gyanússá is vált ez a tökéletesség, megkérdeztem, nem volt-e profi segítőjük. Kiderült, hogy a legapróbb részletekig mindent maguk találtak ki, és még a zsűritagok székeit is befújták illatosítókkal.

   Havasi Péter újságíró, egykori amatőr rendező, aki a kezdetektől tagja a fesztivál zsűrijének, az elmúlt 18 év legjobb teljesítményének tartja az Illatszertárt. Szerinte a kassai Thália Színház hasonló zsánerű előadásaival is felveszi a versenyt a jókaiak idei produkciója.

-Új Szó-

   Bevallom, belebódultam a Jókai Színjátszó Csoport Illatszertár című előadásába. Mentségemre írom, tán az egész nézőtér így volt ezzel. Lélektől lélekig szólt ez a békebeli mese...

-Felvidék.ma-

   Ilyen és hasonló véleményeket jó olvasni. Varázsereje van a dícsérő szónak: az ember egy csapásra elfelejti az idáig vezető út viszontagságait, nehézségeit és a cél érdekében hozott áldozatokat sem tartja már olyan súlyosnak. Megszépül a világ!

   Hogy milyen volt a mi utunk? Csaknem tizenkét éve már, hogy Farkas Anna, a község népművelője, gondolt egy merészet s nagyot és elhatározta, hogy újjáéleszti Jókán az amatőr színjátszást. Pár bátor ember, egy kezdetleges kis kulissza, néhány jelenet jó poénokkal...a Tarkabaré címet kapta. Bemutattuk az itthoni színházkedvelőknek, jót szórakoztunk...aztán belevágtunk első színdarabunk, a Hippolit, a lakáj színrevitelébe! Három felvonásban! Sok küszködés után elkészült a darab, játszottuk is a környező falvakban és városokban, s bár az országos megmérettetésben nem hozott maradéktalan sikert, így, ennyi idő távlatából, a hibáival együtt egy kedves, szeretnivaló színdarab volt. Második „gyermekünket“, a Van, aki forrón szereti-t, a közönség nagy kedvencének nevezhetném. Óriási sikere volt a csinos női zenekarnak, a női ruhába bújt férfi főszereplőknek vagy a maffiózóknak. Társulatunk máig szívesen emlékszik vissza a vanakiforrónszeretis időszakra, a közönség sikongó nevetésére, a jókedvre, az őrült jó bakikra, kulisszatitkokra. A sors furcsa fintoraként a szakmai zsűri elmarasztalta a darabot, s elsősorban a rendezésben talált számos kivetnivalót, hiányosságot... Jól emlékszem, rendezőtársammal, Farkas Annával úgy döntöttünk, megkíméljük a csapatot és nem avatjuk be őket az értékelés részleteibe. Hisz annyi erőfeszítésük, munkájuk és hitük volt ebben a darabban! Aztán mégis elmondtuk, lassan, apránként... És jött Szigligeti Liliomfija! Megfontoltan, óvatosan nyúltunk hozzá. És főleg másképp, mint, ahogy megszokhattuk. Kicsit filmesen, kicsit színházasan, kicsit jókaiasan. 2013-ban a Liliomfi elsöprő sikert aratott! Leírhatatlan érzés átvenni egy országos fesztivál fődíját! Látni a sírva ujjongó csapattársakat! Együtt örülni a főszereplővel az olyan nagyon várt és megérdemelt díjnak! És fájdalmasan ijesztő ráeszmélni egy fődíj komolyságára. A fődíj felelősség, mérce. A fődíj kötelez.  A XVIII. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra november közepén került sor Szepsiben és Buzitán. Mi az Illatszertárral neveztünk a versenybe. Bármi megtörténhetett...

Szepsi, november 10.-13.                                                                                                                           Az idei fesztivál valahogy más, mint a többi. Talán mert kevesebb a résztvevő, baráti, szinte már családias a légkör. A nyugati régióból csak a Nánai Színjátszó Csoport és mi vagyunk itt. Hiányolunk néhány kedves régi ismerőst: a vágkirályfai Féktelen Komédiásokra mindig mosolyogva gondolunk, s a vezekényi Görbetükrösökkel is szívesen találkoztunk volna! Minden a színházról, színészekről s a játékról szól. A szervezők előzékenyek, segítőkészek, a program gördülékenyen halad.  /Színjátszótársainknak üzenem: a szállás és ellátás kifogástalan, a kaja változatos és finom!/ Színvonalas vendégelőadásokat láthatunk, számomra a füleki Apropó Kisszínpad: Rebellis című előadása nyújt maradandó élményt, Szvorák Zsuzsanna rendezésében. A versenyző csoportokra a bajtársiasság jellemző, nyoma sincs vetélkedésnek, öszintén örülünk egymás sikerének. Egy-egy előadás után már szerep szerinti nevükön szólítjuk az ismeretlen ismerősöket. És persze találgatunk... hogy ki lesz a legjobb főszereplő, mellékszereplő....és így tovább.

Díjaink és díjazottjaink

• A FESZTIVÁL FŐDÍJA – Jókai Színjátszó Tásulat, László Miklós: Illatszertár
• A legjobb rendezés díja – Mészáros Beáta és Farkas Anna 
• A legjobb férfi alakítás díja – Farkas Zoltán,  Asztalos úr szerepének megformálásáért      
  Asztalos szerepe, nehéz szerep, mert redkívül széles érzelmi skálán mozog, sodródik, csapong. Tétován, ám mégis öntudatosan mozog a hétköznapok útvesztőiben, együttérző, tele van sérelmekkel, de sziklaszilárd az indulataiban és persze harcol a neki járó kis boldogságért. Farkas Zoltán hiteles alakítása egy valós sorsot mutat a nézőnek. Zoli angoltanár a somorjai Madách Imre Gimnáziumban. Emellett a jókai Pengettyű Citerazenekar vezetője, hobbija a fotózás, szereti a jó filmeket, zenét.
• A legígéretesebb tehetség díja – Pongrácz Andrea,  Flóri szerepének megformálásáért 
  A darab eredeti változatában Árpi, a kifutófiú szerepel. Mivel nem volt ilyen fiatal srác a társulatban, a szöveget átírva, Andinak adtuk a szerepet. Így született meg a kedves-bolondos Flóri. Pongrácz Andrea nagyszerű alakítást nyújt, szinte lubickol a szerepében. Civilben titkárnőként dolgozik, tagja a Jókai Fúvószenekarnak, nagybetűs keresztmama.
• Különdíj a remek díszletért és kellékekért
  Sokszor kérdezik tőlünk: Ki készítette a kulisszáinkat? A teljes kulisszát, bútorokat, berendezéseket, kasszagépet, mérleget, magunk készítettük. Külön köszönet illeti Takáci Józsefet, Kovács Józsefet, Németh Attilát.

   Szerencsés a művész, aki alkotását, legyen az szobor, festmény vagy akár film, kézbe veheti, megfoghatja, nézegetheti. Egy színházi előadás mindig egyszeri és megismételhetetlen. Nincs két egyforma előadás. A mondatok mindig más hangsúllyal hangzanak el, a bakik is mindig máshol csúsznak be...az egész játék illékony és megfoghatatlan. Még a taps is a pillanat ünnepe. Egy elismeréssel és díjjal azonban, valahogy megfoghatóvá válik. Köszönöm ezt az érzést rendezőtársamnak, Farkas Annának! Köszönöm községünk polgármesterének, Farkas Imrének, a kultúra feltétel nélküli támogatását! És szívből köszönöm a jókai színjátszóknak a kitartást, fáradozást, a drága időt, a játék örömét és a közös szárnyalást!      

Mészáros Beáta