A jókai BABAKLUB története

   Első tapasztalatom a baba-mama klubbal 2010-re vezethető vissza. Dorka lányom nyolc hónapos volt és kortársaival ellentétben nem volt túl aktív, sokat feküdt és nagyon ragaszkodott hozzám. Pedig ebben a korban a gyerekek többsége már megfordul, kúszik, mászik és kommunikálni kezd a környezetével. Dorka azonban egyik tevékenység iránt sem mutatott érdeklődést, félénk volt és bátortalan. Gyógytornában kezdtem gondolkodni, abban bíztam, hogy talán segítene neki a testi és lelki fejlődésben. Tanácsért fordultam a gyermekorvosunkhoz, aki Dorka kivizsgálása után céltalannak tartotta a tornát és azt javasolta, inkább járjak közösségbe vele. Akkoriban a legközelebbi baba-mama klub Nagyfödémesen működött, az energikus Németh Klári néni vezetése alatt, aki szeretettel fogadott minket. Heti két alkalomra tehát klubtagokká váltunk. A kezdet nehéz volt, az első találkozókat Dorka végigsírta a karomon. Voltak pillanatok, amikor legszívesebben felálltam és hazamentem volna, de Klári néni átsegített minket a kezdeti akadályokon. Egy hónap alatt Dorka teljesen megváltozott, mind testileg, mind lelkileg nagy fejlődésen ment keresztül. Először csak megfordult, majd kúszni kezdett, felült és mászni is megpróbált. Többé nem félt az idegenektől, rokonok és barátok látogatásait sem sírta végig. Ez a fejlődés leírhatatlan érzés volt számomra! Nagyon büszke voltam rá és örültem minden sikerének!

   2011 augusztusában megszületett Dorka húga, Dalma. A nagyfödémesi klubot sajnos bezárták, és bennem elkezdett motoszkálni a gondolat, hogy mi lenne, ha alapítanánk egyet Jókán. Idővel Dorka egyre inkább társaságba vágyott, az óvoda még kora miatt nem jöhetett szóba, ezért úgy döntöttem 2011 decemberében, hogy felkeresem a kultúrház igazgatónőjét, Farkas Anna mérnöknőt, és megosztom vele az elképzelésemet. Alig egy hónappal később 2012. január 11-én már be is indult a jókai Babaklub.

   Egy két és fél éves és egy öt hónapos gyerekkel a karomon vártam az első érkező anyukát és gyermekét. Nagyon izgultam, féltem, hogy nem lesz érdeklődés, hogy hiába volt minden, de szerencsére nem így történt. Már az első alkalommal tizenöt anyuka hozta el játszani gyermekét a klubba, velünk együtt 33-an voltunk. A téli időszak alatt a létszám egyre növekedett, volt, amikor huszonhat anyuka lépte át a klub küszöbét.

   Mindig is óvónő szerettem volna lenni, így a klub idővel nem csak szerda délelőtti tevékenységgé, hanem szenvedéllyé is vált számomra. Nagyon szeretem a gyerekeket és örülök, amikor azt látom, hogy az anyukák érdeklődését is felkeltettem egyes foglalkozásokkal. Számtalan dolgot csináltunk az elmúlt két év alatt. Különböző szakelőadókat, vendégeket hívtunk közénk, ajándékokat készítettünk különféle ünnepek alkalmából, volt könyvvásár, felvonulás, tartottunk anyáknapot és gyermeknapot, tenyérlenyomatokat gyártottunk, üveget festettünk, őszi és adventi koszorúkat készítettünk, és töklámpás bulit is szerveztünk. Az egész év folyamán ünnepeltük a gyerekek születésnapját és több alkalommal profi fotózás is fellendítette a klub életét.

   Ezen kívül nyaranta a jókai gulyásfőző versenyen is részt veszünk, valamint többször sikeresen megrendeztük a gyermekruhabörzét is. Internetes oldalunkon receptcsere, online börze és más hasznos tanácsok is megtalálhatóak.

   Mindezek után őszintén merem állítani, hogy a klub nemcsak a szerda délelőtti játszásról szól, hanem a gyerekeknek és az anyukáknak egyaránt sokat ad. Segíti a gyermekek testi és lelki fejlődését, szocializálódását, valamint a társadalomba való beilleszkedését is. Az anyukáknak tapasztalatcserét, hasznos tanácsokat, információkat, a szürke hétköznapokból való kilépést és a kreatív fejlődését segíti.

Mészáros Anna, mérnöknő