A horkolásról - 1. rész

   Az egyik leggyakoribb alvászavar az alvás közbeni légzési elégtelenség, más szóval kóros horkolás (sleep apnoea).

   Az éjszakai horkolás népbetegség, amely a felnőtt lakosság több mint felét érinti, de többé - kevésbé előfordul gyermekeknél is. Statisztikai adatok szerint a gyermekeknél 10 - 12 %-ban, felnőtteknél, nőknél: 24 %-ban, férfiaknál 40 %-ban rendszeresen jelentkezik a horkolás.

   Valamennyien horkolunk életünk bizonyos szakaszaiban. Általában gyakoribb a horkolás a túlsúlyos emberek között, ám az átlagnépességben sem ritka. Alvás közbeni légzés elégtelenség, légszomj, horkolás jellegzetes tünete a hangos és gyakori felhorkanásokkal tarkított horkoló hang. Ha a horkoláshoz nagyfokú nappali fáradtság, viselkedésbeli- vagy tanulásbeli probléma társul, akkor a további kivizsgálásra és kezelésre feltétlenül szükség lehet.

   A horkolás a kor előrehaladtával, a testsúly növekedésével, a terhességgel, alkohol, cigaretta, izomlazítók, nyugtatók, altatók és más anyagok használatával gyakoribbá válik.

   A horkolóknál gyakrabban fordul elő a szív- (pl. szívinfarktus) és érrendszeri betegség, magas vérnyomás, agyi oxigénhiányos károsodás (stroke), agyvérzés.

A horkolás oka

   A normális belégzés az orr és orr melléküreg rendszeren keresztül történik. Az orr és melléküregei előkészítik a beáramló levegőt: felmelegítik, párásítják, szűrik és tisztítják. A szájon ezért egészséges körülmények között nem is nagyon veszünk levegőt. A horkolás alapvető oka, hogy légzés szolgálatában álló üregrendszerben gátoltság lép fel ezért az éjszaka folyamán légszomj alakul ki. Ilyen, gátoltságot, és horkolást létrehozó okok például a megfázás, nátha, az orrsövényferdülés, az orrpolip, az allergia, az orrgarati daganatok, a garat és orrmandula megnagyobbodás, a krónikus arcüreggyulladás, arcüregek fejlődési rendellenességei stb. Az alvás közben belélegzett levegő negatív nyomást okoz a száj hátsó részében, ettől a lágyszájpad berezonál, és horkoló hang keletkezik. A tüdőben és a légcsőben keletkezett vákuum a nyelvgyököt, és a gégefedőt erőteljesen a hátsó garatfalhoz csapja. A kilégzéskor a levegő a tüdőből áramlik ki, megrezegteti a hangszalagokat, a gégéhez kapcsolódó szöveteket, illetve a gégefő alatti és feletti teret. A garat képletei közül a nyelv, a lágyszájpad, nyelvcsap mandulák, együttvéve alkotják a felső rezonátort. A renyhe izmok miatt lélegzéskor a felső légutak összetapadnak, elzáródnak. A horkolás problémája tehát ott kezdődik, hogy a gátolt orrlégzés miatt, a horkolás közben rövidebb - hosszabb időre, rendszeresen, vagy rendszertelenül belégzési szünetek jelentkeznek. Egy belégzési szünet akár 1-1.5 percig is eltarthat. Ilyenkor a vér oxigénszintje csökken, a széndioxidé pedig emelkedik. Egy bizonyos határnál ez jelent feltétlen ingert az újbóli hirtelen belégzésre. Eközben a pulzusszám megemelkedik, ami nem kívánt terhet jelent a szív számára. A hirtelen belégzéskor, az ellazult garat képleteinek rezgése kerülnek, és ezért jelentkezik a horkanó, horkoló hang. Ez egyrészt hangos horkolást okoz, másrészt komoly alvási zavarokhoz vezet (alvási apnoe). Az alvó ember légzése tehát egy pillanatra leáll, légszomj alakul ki s ezt követően hirtelen levegő után kap. Minél jelentősebb a szűkület, annál nagyobb a remegés, azaz annál hangosabb a horkolás. A nagyon erős horkolás az éjszaka során légzéskimaradással, azaz apnoéval jár. Önmagában egy-egy ilyen légzéskimaradás még nem életveszélyes, hosszú távon és tartósan azonban súlyos következményei lehetnek. Az apnoés zavart ritkán ismerik el betegségnek, és sok esetben nem is veszik komolyan. A horkoló partnere beletörődik a "megváltoztathatatlanba", és a néma szenvedést választja, mások pedig, akiknek csak néha jut ki a kellemetlen zajból, a horkoló hang, még mulatságosnak is találják. Pedig a horkolás alatti apnoe nagymértékben növeli a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. Közvetve sok közlekedési balesetnek is a rossz éjszakai alvás az oka. Amikor a horkoló ember légzése éjszaka kimarad, az átmeneti oxigénhiánytól és az emelkedett széndioxid szinttől megnő a vérben az adrenalin nevű stresszhormon szintje; a vérnyomás erősen megugrik, a szívverés felgyorsul, amitől a páciens egy pillanatra felébred és egy hangos horkantással ismét levegőt, vesz. A gátolt légzés miatt nem csak az oxigén bevitel csökken, hanem megemelkedik a szervet által folyamatosan termelt széndioxid szintje is. Ez a szervezet savasodását (acidózis) hozza létre. A "vészprogrammal" járó éjszakai stresszreakció hosszú távon árt az érrendszernek és vérnyomás-növekedéssel jár. Ennek esetleges következménye szívinfarktus vagy szélütés is lehet. Egy amerikai tanulmány szerint az apnoéban szenvedőknél az infarktus kockázata többszörösen nagyobb, mint az egészséges embereknél. De ha a horkolás nem is jár minden esetben ilyen drámai következményekkel, az élet minőségét mindenképpen jelentősen befolyásolja. Gyakran azért nem derül ki, hogy valaki apnoés légzészavarban szenved, mert a kimerültségnek egyébként annyi más oka is lehet.

MUDr. Czellárik Mária