A fenyítőház

   Az első magyarországi országos büntetőintézetet gróf Esterházy Ferenc főkancellár alapította Mária Terézia királynő hozzájárulásával 1770-ben a Pozsony melletti Szencen. A szenci fenyítőházról a magyar börtönügy története a következőket írja: „A Szempczi fenyítőház (Domus correctoria) kastélyszerű épülete az egy évnél hosszabb börtönbüntetés végrehajtására szolgált. De nem csak elítélteket, hanem „szüleiknek nem engedelmeskedő, semmirevaló egyéneket” és elmebetegeket is kezeltek ebben az intézetben, melynek szervezeti szabályait egy helytartó tanácsi rendelet állapította meg. A rabokat a törvényhatóság jogerős ítélete alapján és félévi rabtartási költség előzetes lefizetése után a helytartótanács utalta be a fenyítőházba, ahol szigorú fegyelem mellett rendszeres munkáltatás folyt. A munkanemek közt főleg szövés-fonás, szabó- és asztalos mesterség, valamint többféle közmunka (favágás, utcaseprés) fordult elő. Fegyelmi büntetésül korbács, bilincs és böjt. A lábbilincs még a közmunkák teljesítése alatt sem került le a rabok lábáról. Meleg étket hetenként csak háromszor kaptak, s egyébként kenyér és víz volt a táplálékuk.”

   A fenyítőházat 1780-ban Tallósra telepítették. A tallósi kastély ekkor már félig rozzant állapotban volt. Hogy az égetett téglából épített kastély húsz év alatt ilyen állapotba került, annak fő oka az volt, hogy a talaj a Kis-Dunától a kastélyig fokozatosan lejt, s áradás alkalmával a víz mindig elöntötte az épület környékét, amely egyébként is nedves volt.

   A tallósi fenyítőház életével Vajna Károly Hazai régi büntetések című könyvében külön fejezetben foglalkozik (részlet):

   A fenyítőház 1783. március 31-én felvett leltárában a következő helyiségek felsorolását találjuk: pokrócraktár az igazgatói lak mellett, kézművesraktár ugyanott, készáruraktár, a kápolna mellett levő raktár, készletraktár, posztó-pokróc műhely, hat külön börtönszoba, esztergályosműhely, a börtönszolga szobája, a fonómester szobája, a férfirabok dolgozószobája, a férfikórház, négy női hálókamra, női kórház, női dolgozószoba… őrszoba, őrségi konyha, festőműhely, a lelkész szobája, a kápolna.

   A hálókamrákban, a női kórházban és a külön börtönszobákban gyalogárnyékszékek voltak elhelyezve. A fenyítőháznak kézi gyógyszertára is volt, amely egy szekrényben elhelyezett 38 cseréptégelyben levő orvosságból és 13 üvegből állott.

   1783-ban Thaller József udvari kamarai építészt bízták meg a feladattal, hogy mérje fel a kastély állapotát, s az általa javasolt átalakításokról tervet és költségvetés-előirányzatot készítsen. A megfelelő alap hiányában az udvari kancellária csak a födélzet javítását, új ajtók és kályhák beállítását, az árnyékszéknek új pöcegödörrel való ellátását, a börtönhelyiségek ablakainak félig befalazását és félig rostéllyal való ellátását engedélyezte.

   A fenyítőházhoz tartozott a kastélykerten kívül a gyümölcsfákkal beültetett nagykert is, melyben egykor vadászlak, később az árvaház által épített majorház állott, és egy körülsáncolt szántóföld, vagy káposztáskert, amelybe két pozsonyi mérő gabonát lehetett vetni. Az intézet ezeket haszonbérbe adta. Az épület mögötti kertet később terebélyes fákkal beárnyékolt parkká változtatták.

   A tallósi fenyítőháznak más helyre való átköltözetéséről 1787 tavaszán született döntés. A férfirabokat a következő év novemberében Szegedre szállították.

Gágyor József