A falualapítás regéje

   Az első lakó Vágán egy szegény halász volt. A mai Novoszád-ház helyén volt a halásztanya. Persze akkor még a Vág vize mindenfelé kanyargott, körülfolyva az apró dombokat, szigetkéket. Ebben a vízben ekkor még nagyon sok hal volt. A víz tiszta volt mint a tükör. A vízben láthatók voltak a halak, kézzel is lehetett fogdosni. A halászok akkoriban boldog szabad emberek voltak, nyugodtan éltek, meg voltak elégedve hallal, gyümölccsel, tűzifával, de legfőképp a családdal: az asszonnyal és a gyerekekkel, akik bizony nem hiányoztak, hanem annyian voltak, mint a rostán a lyuk.

   De nem ez volt a baj, mert a hal több volt a vízben, és nem is csak aprók, hanem óriás harcsák és csukák, pontyok, csíkok és mindenféle más hal. A mező is termett mindenféle salátaféléket. Az erdő fáin rogyásig volt a sok gyümölcs. Akkor még a gyümölcsfákat permetezni sem kellett, a gyümölcs mégis hibátlan, egészséges, zamatos volt. Aszaltak is télre sok gyümölcsöt. A sziget bársonyos füvét legelhették a bárányok, kecskék, tehenek.

   De még lova is volt neki teherhúzásra. A legjobb halakat még a királyi palotába is elszállíthatta. A szigeteken sok virág virított, a fák is dúsan virágoztak. A méhek a vén fák oduiban tanyáztak, odahordták a mézet és a halász mézet szedett magának. A legszebb színmézet és a legédesebb lépesmézet is a királyi palotába vitte. Odahordta a legfinomabb sajtot, túrót, vajat, tejfölt. A király ezért nagyon becsülte a szegény halászt és viszonzásul minden őszön egy hordó bort ajándékozott neki, a legelső fiát pedig bevette katonái közé. A szegény halász háza nádból épült és a sziget fáiból. A falak oldalát sárral tapasztotta, szerháját sásból tette a gerendákra. Kútja nem volt, mert egész éven át tükörtiszta folyóvizet ivott, azzal mosdott, azzal főzött. A tükörtiszta folyóvíz adta neki az egészséget és a családjainak. A  gyermekei megnőttek, fiak-lányok, megnősültek-férjhez mentek. Ezek apjuk halászkunyhója mellett mind csináltak maguknak hasonló kunyhót és békességben aranyéletük volt.

   Így kezdődött Vága község története, lassan növekedett, és igazi nagy faluvá cseperedett. Így volt, igaz is volt talán, itt a vége, fuss el véle.

(forrás: Danczi Lajos: Vága egyházközség története)

Farkas Róbert, Vága