A demokráciában az erdőben is esélyegyenlőség van

   Nem állíthatom, hogy a Nyár Rejtvénymagazin 163. oldalán található, a vadászokat és az elejtendő erdőlakókat kifigurázó keresztrejtvény megoldása közben jutottam el a fogalom politológiai, de leginkább filozófiai tanulmányozásai; ha úgy tetszik a fogalom klasszikus értelmezésének és mai használatának-magyarázatának közös nevezőre hozásáig. - Tisztességgel előre bocsátom, nem sikerült! Mármint a közös nevezőre hozás.

   A démosz, amelyből a demokrácia fogalma levezethető, az ókori görög városállamokban a köznépet, a vagyontalan szabad lakosságot jelentette; a demokrácia pedig népuralom, az a politikai rendszer, amelyben a hatalom a népé. Lényege a jogegyenlőség, a többség uralmának, az állampolgárok szabadságának és egyenjogúságának elismerése. Az irodalom megemlíti még a polgári és szocialista demokráciát is.

   Minket egyelőre a demokrácia azon összetevői érdekelnek, amelyek Athént már az i.e. 5. században kiemelték a korabeli rabszolgatartó országok soraiból. Természetesen elsősorban azért, hogy a jelenkor embere - a démosz - megkaphassa az őt megillető jogokat társadalma irányításában.

   A görög, vagy inkább athéni filozófia manapság is a legkiemelkedőbbnek tartott művelői - Szókratész, Platón, Arisztotelész - közül talán Arisztotelész az, aki a demokrácia kérdéseit, az állam és az azt alkotók szerepét: jogait és kötelességeit 25 évszázad után is megszívlelhető módon magyarázza. - Talán úgy is mondhatnánk, aktualitása nem kopott meg a tudományok rohamos fejlődése következtében sem.

Arisztotelész "Az athéni állam" címen jegyzett munkájában Szolón versét idézi:

"Nagyratörő szívetek fékezzétek valahára,
Kik nagy bőség közt élitek élteteket
Gőgötöket mérsékeljétek: nem sikerülhet
Minden nektek sem, s én sem hagyom magamat."

   Az athéni arisztokráciát inti Szolón, ez az athéni államférfi és költő, aki arkhónként eltörölte az athéni földművesek fennálló tartozásait és az adós rabszolgaságot. A szabad polgároknak joguk volt a sérelmeikért elégtételt követelniük és bírósághoz fordulniuk. Az elsők közé tartozott, aki az államügyek megoldásába a városállam minden szabad polgárát bevonta.

Euripidész (i.e.V.sz.) Oltalomkeresők című versében így jellemzi a korabeli viszonyokat:

"Királyt keress e földön, idegen, pedig
Nem hódol senkinek se, városunk szabad,
A nép az úr, évente változik feje,
De senkit nem tűntet ki az, hogy kincse van,
Gazdag s szegény egyforma jogban részesül."

   Elgondolkodtató sorok: úgy tűnik, az ókori államok történetét nagyobb óraszámban kellene tanítanunk az iskolákban, vagy az életben?! Thuküdidész ókori történetíró Periklészt idézve írja:"olyan alkotmánnyal élünk... amely neve, mivel a többségre támaszkodik, demokrácia".

   Arisztotelész Politika című művéből kölcsönözve, vagy inkább azt összefoglalva elmondható, hogy a demokrácia alapelve a szabadság, amelynek egyik alapfeltétele, hogy a polgárok felváltva legyenek alattvalók és vezetők. A könnyebb érthetőség kedvéért: Athénban a köznép van hatalmon, minden polgárnak egyformán kell részesülnie az alkotmány biztosította jogokból, s nem szabad a polgároknak egymás után kétszer viselni semmilyen tisztséget.

A demokrácia alappillére a magántulajdon és a család.

   Természetesen, sok ezer oldalas tanulmány sem lenne elegendő e téma, a legalapvetőbb emberi jogok elemzésére. A demokrácia lényegével mindnyájan tisztában vagyunk. Az alapelveket két évezred elteltével is meglelhetjük az USA Függetlenségi Nyilatkozatában (1776. július 4-én) és az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatában (francia forradalom 1789. aug. 26-án), a kérdés csak az, milyen mértékben érvényesülnek ezek az alapvető jogok a köztudatban és törvényeinkben? Betartják-e, vagy betartatjuk-e több ezer éve megszületett alapvető emberi jogainkat választott képviselőinkkel, vagy azon intézményekkel, amelyeknek ez feladata lenne.

   E két dokumentumot azért említettük, mert az újkori demokráciák alkotmányaiban azok lényeges pontjai benne foglaltatnak. - A demokrácia alappillérei.

Pukkai László