A cukorbetegségről - 1. rész

   A cukorbetegség a világon a leggyakoribb anyagcsere-betegség, mely szövődményei révén rontja a beteg életminőségét és életkilátásait.

   Cukorbetegségben az inzulinhatás csökkent vagy hiányzik, emiatt a szervezet egyes sejtjei nem képesek a vérből a szőlőcukrot felvenni, így éheznek. A vérből a szőlőcukor a vizelettel kiürül, sok vizet vonva magával, innen a betegség neve. Az inzulinhatás csökkenése vagy hiánya kialakulhat inzulinhiány vagy inzulinrezisztencia miatt. Ilyenkor ugyanakkora inzulinhatáshoz magasabb inzulinszintre van szükség.

   A jelenleg érvényes meghatározás szerint cukorbetegség akkor áll fenn, ha az éhgyomori vércukorérték ismételten 7.0 mmol/l vagy magasabb, és/vagy a cukorterhelés során a 120 perccel későbbi érték 11,1 mmol/l vagy magasabb. Ha az éhgyomorra mért vércukor 6,0 - 6,9 között van, azt károsodott éhomi vércukorértéknek nevezzük. Ha a cukorterhelés során a 120 perces érték 7,8 - 11,1 mmol/l között van, az a csökkent cukortolerancia. Ez a két eltérés még nem azonos a cukorbetegséggel, bár már fokozott érrendszeri rizikót jelentenek. Az ilyenkor bevezetett életmódváltozások hatására még van esély a cukorháztartás normalizálódására.

Előfordulás

   A cukorbetegségben szenvedő betegek száma világszerte rohamosan emelkedik, s ez alól hazánk sem kivétel. A kezelt betegek számának többszöröse lehet a fel nem ismert cukorbetegség. 

Okok

A diabétesz típusai okok szerint:

• 1-es típusú cukorbetegség: a betegség oka a hasnyálmirigy Langerhans-szigeteiben az inzulintermelő béta-sejtek pusztulása. Ez a szigetsejtek elleni autoimmun-reakció következménye. Bármely életkorban kialakulhat. A betegség csak inzulinpótlással kezelhető.
• 2-es típusú cukorbetegség: a betegség kialakulásának középpontjában az inzulinrezisztencia áll, melyet a hasi zsírszövet mennyiségének felszaporodása okoz. A betegség kezdetén még vércukoreltérés nem jelentkezik, a hasnyálmirigy fokozott inzulintermelése miatt. A betegség előrehaladtával a hasnyálmirigy inzulin-elválasztása elégtelenné válik az inzulinrezisztenciához képest, ekkor alakul ki csökkent glukóz-tolerancia, majd diabetes. A vércukoreltérések mellett jellemző erre a betegségre a magas vérnyomás és a magas vérzsírszint (koleszterin és triglicerid) is, melyek együttesen az érelmeszesedés kialakulását gyorsítják. A kezelés során az inzulinrezisztencia csökkentése az elsődleges cél. Alapvető az életmód szerepe, a gyógyszeres kezelés csak másodlagos.
• Másodlagos cukorbetegség: számos betegséghez, genetikai eltéréshez társulhat. Hazánkban ezek közül a hasnyálmirigy-károsodáshoz társuló cukorbaj gyakori. Ez a kórkép kialakulhat alkoholizmus vagy epeúti kövesség következtében. Ilyenkor a kezelést nehezíti, hogy a hasnyálmirigy egésze károsodik, az inzulintermelés mellett a glukagontermelés is csökkent (ez a hormon a vércukrot emeli). Az emésztőenzimek termelésének csökkenése a szénhidrátok felszívódását elnyújthatja, nehezebben kiszámíthatóvá teszi. Mivel a betegség lényege az inzulinhiány, kezelése az inzulinpótlás.

   Másodlagos cukorbetegséget okozhat néhány gyógyszer is (pl. szteroidok, antipszihotikumok). Ezeket a gyógyszereket mindig a kockázat/haszon arány mérlegelése után adják, a kezelés során fontos a vércukorszint rendszeres ellenőrzése.

Terhességi cukorbajnak hívják a terhesség alatt felfedezett diabetest. Jellemzői, hogy:

• nincs csökkent glükóz-intoleranciához hasonló, "köztes" állapot, vagy cukorbeteg az illető vagy nem,
• a vércukorszint kontrollja a magzati károsodás megelőzése érdekében sokkal szigorúbb,
• a kezelés vagy diéta, vagy inzulin, a tabletta nem jöhet szóba,
• a betegség a szülés után elmúlhat, a kismamákat a 24-28. hét között szűrni kell, a terhességi cukorbetegek követése a szülés után is fontos.

MUDr. Czellárik Mária