A borbélyinas meg az ördögfiókák

   Hol volt, hol nem volt, élt Szöncön a Pincesoron egy borbélyinas legényke. Egyszer elindult Magyarbél felé a mezőre orbáncfüvet szedni az anyjának. Hát, amint megy, mendegél, találkozik két ördögfiókával. Mivel a borotva ott lapult a zsebében, nem ijedt meg, de amikor az ördögök kobakjára tekintett, elcsodálkozott. A hajuk színaranyból volt, még a nap is megirigyelhette volna. Azonnal felajánlkozott, hogy lenyírja és megborotválja a két ördögfiókát.

- Nem úgy van az – mondta egyszerre a két ördög. – Nekünk a hajunkban van az erőnk és az eszünk egyszerre. Bolondok volnánk, ha megnyiratkoznánk.

- Sajnálta a borbélyinas, bizony hogy sajnálta a dolgot. No de hogy jusson az aranyhoz? Hozzászegődött a két ördögfiókához. Gondolta, éjjel majd levág a hajukból, amikor aludni térnek. Ám ők felválta aludtak. Reggel csupán két kihullott aranyhajszálat talált a fekhelyükön. Ezután így szólt nagy alázatossággal:

- Barátaim, gyakorolnotok kell a birkózást, a bajvívást. Úgy halottam, Lucifer csak az erős ördögfiókákat szereti.

- A két ördög elkezdett birkózni, s folytatták egészen napestig. No, de mihaszna? Csupán nyolc hajszálat talált az ütközet helyén a borbélyinas.

- Ez így nem mehet tovább – gondolta magában, majd cselhez folyamodott. Az egyik ördögnek a fülébe súgta, hogy a társa mindenfelé rosszat beszél róla, s hogy küldött is egy levelet a denevérekkel egyenest az ördögök fejedelmének. A levélben az áll, hogy a társa nem is igazi ördög, mert fél a tűztől. Ugyanezt elmesélte a másik ördögfiókának is. Lett is ebből csetepaté, meg hadd el hadd. A két ördög olyan lett, mint két vörös kakas a szemétdombon. Úgy megtépték egymást, hogy egy szál hajuk sem maradt. Amikor a patakban meglátták magukat, világgá szaladtak.

- A borbélyinasnak megjött a kedve. Összeszedte a kitépett arany hajszálakat és nótába fogott. Madarat lehetett volna fogatni vele, úgy örült a gazdagságnak. Ő lett a leggazdagabb szönci borbélyinas. Gazdagabb lett a török basánál is. Aki nem hiszi járjon utána.

Fellinger Károly, Hajléktalan búzavirág (mátyusföldi mondák és hiedelmek)