Ahhoz, hogy egy tárgy életre keljen és játékra hívjon, két dolog szükséges: közönség és a bábokat mozgató emberek. A mi esetünkben gyerekek- és kezdődhet is a szórakozás.
13 évvel ezelőtt kezdtem el bábozással foglalkozni, mint első osztályos általános iskolás diák. Bréda Szilvia (anyukám) indított csoportfoglalkozást a tanítási órák keretében, majd mi leptük meg a jövendő elsősöket egy-egy rövidke bábelőadással a beíratási program keretén belül. Sokat játszottunk interaktív játékokat, melyek szép lassan fejlesztették a képességeinket (szép artikulálás, bábok mozgatásának elsajátítása) majd eljuttattak egészen a Duna Menti Tavasz seregszemléjére. Számtalanszor mondtam anyunak, hogy nem akarok bábozni és szerepelni se. De anyu nem hagyta abba, amit elkezdtünk, azt be is fejeztük. Elmondhatatlanul jó érzés volt gyerekként kiállni a színpadra, érezni azt a tűzforró érzést, ami átjárt, mikor megláttam a közönséget, először megszólalni a színpadon és elhitetni a közönséggel, hogy nem rám kell figyelni, hanem a bábra.
Négy év után kerültem Galántára, a Kodály Zoltán Gimnáziumba, ahol már én nyaggattam Mészáros Andrea tanárnőt, indítson kisebbek számára is bábcsoportot. A gimis évek alatt a csoport kinőtte a Duna Menti Tavasz-t, és a Jókai Napokon szerepelt rendszeresen Komáromban. Azzal, hogy tagja lettem a gimis bábcsoportnak, olyan embereket ismertem meg, akik az életem részévé váltak és maradandó élményeket éltünk át együtt. A bábozás a személyiségünket formálta és embereket kovácsolt össze.
Pár éve egy budapesti bábszínésznőnek megtetszettek az általam készített bábok és felkért, hogy készítsek neki is. Ekkor találtam meg az életcélomat. Rájöttem, hogy a díszlettervezés és a bábkészítés sokkal jobban illik hozzám, mint a játszás, így a háttérben maradhatok, a közönség pedig élvezheti a látványt. Ez szintén a bábjátszás fontos része. A bábozás nem gyerekjáték, hanem a művészet olyan ága, ami teljesen szabad kezet ad nekem, ezt próbálom kihasználni a saját ízlésemnek megfelelően. Életem részévé vált és megváltoztatott.
Párhuzamosan segítek a diószegi Diócska bábcsoportnak és a gimis Manócska bábcsoportnak is a bábkészítésben, akik évente szereplői a Duna Menti Tavasz seregszemléjén. Második éve pedig a rendezésben is kipróbáltam magam anyu mellett Diószegen. Próbálok minél egyszerűbb technikákkal dolgozni, de annál nagyobb látványt kelteni. Tavaly egy új technikát próbáltuk ki az Oroszlán és az egerek c. mesében, amit sajnos nem lehet akárhol előadni. UV fényt és elektromos gitárt ötvöztük, ami már magában felkelti a figyelmet. Ez a technika megtanított, hogy nem lehet minden fehér anyagot felhasználni az előadás során, mert van olyan, aminek a sűrűsége nem teszi lehetővé a polarizált fény elnyelődését és nem látszik a kívánt hatás. Ez sok kísérletezéssel és a kellékek átdolgozásával járt, de megérte. A Duna Menti Tavaszon is nagy sikert aratott, többek között ezt a munkámat vittem Pozsonyba a színművészeti egyetem színházi szakának felvételijére. A felvételi sikerült, következő tanévet (ha minden jól sikerül) a színművészeti főiskola báb- és díszlettervezői szakán kezdem. Most már teljes mértékben tudom értékelni a 13 év kemény munkáját, azt a sok segítséget és támogatást, amit kaptam.
Bréda Enikő hitvallása