A bábaasszony

   Fodor Mária Tánczos Antalné 1905. március 6-án született Tallóson. A bábaképző tanfolyamot 1934-1935-ben végezte Szegeden. 1936. január 1-től 1964-ig, nyugdíjbavonulásáig működött mint bábaasszony, szülésznő. Saját becslése szerint pályafutása alatt mintegy kétezer gyereket segített a világra. Amikor 1966 telén megkérdeztem tőle, hogy a 30 év alatt mi volt a legérdekesebb élménye, a következő történetet mesélte el.

   „Hideg téli este volt, az óra körülbelül fél nyolcat mutathatott. Egyszerre csak kopogtatást hallok. Kabátot kanyarítok a vállamra, s máris futok ajtót nyitni. Az ajtó előtt egy kerékpáros férfi rázza le magáról a frissen hullott havat. Gyorsan elmondja, hogy a szomszédos Eperjes községből jött, nem odavalósi, csak rokoni látogatáson vannak ott. Nagyon kér, siessek, felesége szülés előtt áll.

   A lehető leggyorsabban előkészültem a hosszú gyaloglásra. Eperjes Tallóstól öt kilométerre van, vigyázni kell, hogy meg ne fázzak. Bezártam a lakást, azután indultunk. A vastag hó alatt meg-megroppant a talpunk alatt. A határi út felé kanyarítottunk. Arra közelebb, hamarább célba érünk. Az út legalább egy órát igényel. Múlnak a percek, a tíz percek, fél óra, háromnegyed óra, óra s mi még mindig megyünk. Szegény férfi izgatottan kémleli a messzeséget, fogalma sincs, merre járunk. De azért csak megyünk tovább. Már fél négy felé jár az idő. Pár perc múlva kutyaugatásra leszünk figyelmesek. Négy óra. Házak körvonalai rajzolódnak ki előttünk. – Bizonyára valahol Nádszegen kötöttünk ki – mondom a sok gyaloglástól kifulladva kísérőmnek. – Most már mindegy, gyerünk be a faluba – szólok beletörődve a változhatatlan valóságba.

   Kiértünk a főútra, széjjelnéztünk. Nos, mit gondol, hol kötöttünk ki? Eperjesen! Még most is csodálkozom rajta és érthetetlen számomra, hogyan tévedhettünk el ezen a pár kilométeren, merre forgolódtunk oly hosszú ideig. És még egy, amit feltétlenül meg kell mondanom: Nem érkeztünk késve, jó fél óra múlva felhangzott a kis trónörökös erélyes sírása.”

Tánczos Antalné 1985-ben halt meg.

Részlet a könyv A község egészségügye című fejezetéből.
Kiadta: Tallós Község Önkormányzata 2013-ban

   Meggyőződésem, hogy községünk távoli és közelmúltjának megismerése nem lehet számunkra közömbös. Elődeink örökségét megőrizni és gyarapítani legnemesebb feladataink egyike. Jelen könyvem fejezetei „ösvények” a múltba. A tallósiakról adnak hírt, ám ne felejtsük, hogy mint minden község, így Tallós története is része egy nagyobb egység, országunk, nemzetünk történetének.

(Részlet a könyv előszavából)