Őszi gondolatok az előrelépés reményében

   Gondolataim papírra vetése közben őszies idő van. Bús, szomorú. Szorongva, de azért reménykedve várjuk a kikeletet. Igaz addig még sok minden fog történni a világban és szűkebb pátriánkban a felvidéki, a mátyusföldi magyarokkal is.

   Az ősz ugyan az elmúlás, de egyben a reménykedés ideje is. A mezőgazdászok, a szőlészek, borászok bíznak a jó termésben. A jó idő reményében fognak a szántáshoz, a vetéshez azzal a szent meggyőződéssel, hogy fáradozásuk nem lesz hiábavaló, haszontalan, hogy az elvetett mag kikel, szárba szökik és mindnyájunk örömére gazdag termést hoz majd.

   Valahogy így van ez a közéletben, az oktatás, a művelődés, a kultúra területén is.

   A nyár végén Hanván, nagy költőnk Tompa Mihály szülőfalujának református templomában a pályakezdő fiatal pedagógusok fogadták meg, hogy minden igyekezetükkel a felvidéki magyarság, a felnövekvő nemzedék sikeres előbbre jutása érdekében igyekeznek majd cselekedni annak reményében, hogy megtudjunk maradni itthon, szülőföldünkön embernek, magyarnak.

   Közéletünk felelős vezetői közgyűléseiken azt ígérték, hogy ők is igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának tagszervezeteivel közösen megfogalmazott Szlovákiai magyar alapdokumentumban, a szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének az alapfeltételei valóban teljesüljenek.

   Csak remélni merjük, hogy alapiskoláink után a középiskoláink feje fölül is örökre (?) eltűnik „Damoklész kardja” és az állandó értékmentés helyét az értékek építése, fejlesztése veheti át, és a fejlődés útjait próbálhatják megtalálni a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalába tömörült közel másfélszáz szervezet képviselői őszi, Érsekújvárban sorra kerülő közgyűlésükön.

   Ahhoz azonban, hogy a célkitűzések valóra válhassanak nem csak a közéletben, hanem a különböző társadalmi, közművelődési szövetségekben tevékenykedő kisebb-nagyobb közösségeknek, szervezeteknek aktívan ki kell venni részüket a közösségi munkából, a feladatok teljesítéséből.

   Október közepén Nagyfödémesen értékelik majd az elmúlt időszakban kifejtett tevékenységüket a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség, a Csemadok XXIV. Országos Közgyűlésének küldöttei. Ugyanezt teszik november végén szintén a régiónkban, a Kaskády víztározó melletti üdülőközpontban a létrejöttének 20. évfordulójára emlékező Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége VII. Országos Közgyűlésének a résztvevői, küldöttei, vendégei.

   Mindnyájan az elért eredményekre alapozva próbálják meghatározni azokat a célkitűzéseket, melyek teljesítésével hatékonyan hozzá tudnának járulni a szlovákiai magyar nemzetrész szellemi, lelki gyarapodásához, ezáltal lassítani azt a rohamos fogyatkozást, amivel a népszámlálási eredmények értékelésekor találkoztunk.

   Mindezek tudatában valósulnak meg régiónkban az őszi-téli időszak azon rendezvényei, melyekről a Terra Hírújság szeptemberi számának lapozgatása során részletes információkat szerezhettek.

   Csak remélni merjük, hogy jövőre, a kettős évforduló kapcsán régiónk minden bizonnyal legnagyobb személyiségének, Kodály Zoltánnak a nevével fémjelzett rendezvények alkalmával a művészeteket tisztelők, a művelődni vágyók tömegeivel lesz módunk találkozni, akik tudatosítják, hogy „… lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat”, akik Kodály Zoltánnal egyetemben azt vallják, hogy „…minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud.”

   Abban is őszintén reménykedünk, hogy iskoláink diákjai pedagógusaik hívó szavára nagy számban vesznek majd részt az Anyanyelvi Napok egyes eseményein, a mese- és versmondó fesztiválon, a különböző vetélkedőkön és az ádventi a karácsonyi hangversenyek méltó betetőzései lesznek az ez évi kulturális tevékenységünknek, teszik fel a koronát egész évi munkánkra.

   Mindezek tudatában kívánok mindenkinek sikeres vetést és gazdag gyümölcshozó termést!

Mézes Rudolf