Nótaest Alsószeliben

   Az alsószeli nótaestek a falu kulturális életének üde színfoltját jelentik. Az idei nótaest 2015. április 17-én valósult meg „Hogyha szól a magyar nóta” címmel. A műsor az 1995-ben újrakezdett nótaest-sorozat 20. előadása volt.

   A negyvenhat éve működő, nagy népszerűségnek örvendő Alsószeli Magyar Dalkör a falu számos rendezvényén sikerrel szerepel, pl. a Jurta Napokon, a március 15-i koszorúzási ünnepségen, az adventi hangversenyeken a település templomaiban. Állandó fellépői a különféle járási fesztiváloknak, s a „Bíborpiros Szép Rózsa” népzenei vetélkedőn is mindannyiszor szép eredményeket érnek el.

   Az idei műsor főszereplői ismét a dalkör tehetséges énekesei voltak, akik egy jól megszerkesztett műsor keretében énekeltek – közösen a férfiak és nők, majd külön-külön is dalcsokrokat adtak elő, s mindezt a szólóénekesek remek produkciói tették még színvonalasabbá. Szólót Bartos Ferenc, Morovics Ibolya, Pukkai Tibor, Seres Erzsébet, Szabó Tibor, vendégszereplőként pedig Renczés László énekelt Felsőszeliből. A színpadról ezúttal sem hiányozhatott az elmaradhatatlan „Szeli Csárda” idilli házikója, ami már nem egy nótaest mutatós hátteréül szolgált. Mindezt a sok zöldellő ág, tarkálló tavaszi virág tette még mutatósabbá.

   A zenei aláfestést idén a felsőszeli Bicskás zenekar szolgáltatta (Renczés Balázs – hegedű, prímás, Szalai Máté – brácsa, Lelkes Győző – nagybőgő), hozzájuk társult Szabados László (hegedű) is. Hogy a műsor még hangulatosabb legyen, a Felsőszeli Széchenyi István Alapiskola kilencedik osztályos tanulói táncaikkal gazdagították a műsort. Név szerint: Berényi Kristóf, Hegedűs Vivien, Göndör Gergely, Flaska Réka, Markó Anna Erzsébet, Szabó Kitti, Tončkó Klaudia és Varsányi Szilárd.

   A dalkör „lelke” – vezetője -, a műsor zenei anyagának összeállítója, a fáradhatatlan és lelkes nyugdíjas pedagógus, Szabados László. A színpadi rendezés és koreográfia minden évben Morovics Ibolya pedagógus munkáját dicséri. A konferálást idén is Pukkai Judit vállalta. A hangosításért Pleva Tamás, Vass Árpád, Zsalkovics András és Fekete Csaba feleltek. A rendezők és a segítők a helybeli Csemadok vezetőségi tagjai és más aktivisták voltak.

   A két részből álló nótaest szünetében a nézők a kultúrház előcsarnokában a kitelepítésről összeállított vándorkiállítást tekinthették meg.

   Az óriási sikert aratott alsószeli nótaest ismét elhozta lelkünkbe a tavaszt, a vidámságot és az optimizmust. Remélhetően mindig akadnak majd a faluban nótás kedvűek, akik a csaknem öt évtizedre visszatekintő Alsószeli Magyar Dalkörben szívesen fognak énekelni, feledve a mindennapok gondját-baját, s átörökítve a nemzeti hovatartozásunkban megerősítő hagyományokat. Ahogy a műsor végén a záró dalban is elhangzott: „Mert a nóta gyógyszer is tud lenni, az örömet, a bánatot mindig tudja, hogyan kell kezelni.”

Jakubecz Márta