Mátyusföldi epizódok

   A négy nagyhatalom – Németország, Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia vezetői 1938. szeptember 29-én Münchenben megegyeztek a Közép-Európa rendezésével kapcsolatos alapelvekről. Az alapelveket konkretizálva november 2-án, Ribbentrop német és Ciano olasz külügyminiszter az úgynevezett I. bécsi döntésen jóváhagyták Csehszlovákia, pontosabban Szlovákia területi közigazgatását, a déli részek Magyarországhoz csatolását.

   Újból beigazolódott, hogy a világ kis államai a történelem folyamán a nagyhatalmak árnyékában, vagy ha úgy tetszik, függvényeikként létezhetnek, a gyakorlat ma is érvényes.

   1938.november 8-12 között Mátyusföld 57települése került vissza a Magyar Királysághoz. Ezeken a településeken az 1930-as népszámlálás adatai szerint a lakosság 75,4 százalék magyar nemzetiségű volt, 1938-ban pedig 96,3 százaléka vallotta magát magyarnak.

   Az 57 település két járásai közigazgatási egységbe sorolódott. A Galántai járás főszolgabírájává Szenczi Fleischer Gézát, a Vágsellyei járásévá Nagyizsényi Fekete Zoltánt nevezték ki. A nagyobb, magasabb területi egység neve, amelynek székhelye Érsekújvár volt, a Nyitra és Pozsony egyelőre egyesített királyi vármegye nevet viselte.

   A Képes Vasárnap címen megjelent újság 1938. november 20-i száma leírja, hogy a magyar királyi csapatok november 10-én vonultak be Galántára, Vitéz Told Dezső ezredes vezetésével. Döbrentei Sándor, a járás utolsó főszolgabírója, Dudás József, községi bíró, Polák Kálmán iskolaigazgató és Letoczka – Lengyelfalusi József szentszéki tanácsos fogadta a bevonuló csapatokat.

   Galánta lett a központja a Felsőjattótól  Szencig terjedő határsávnak, amelyet a Magyar Királyi 8. Honvéd Határvadász Zászlóalj őrzött, felügyelt. Ennek a zászlóaljnak a szerepét 1941-ben egy munkaszolgálatos zászlóalj, 1942-ben pedig egy sorcsendőrzászlóalj vette át. Átmeneti laktanyaként neogótikus kastély szolgált. 

   Hamarosan megkezdték a 920, 941/46, 941/48-aas számú kataszteri területeken / a mai Liedl Áruközpont és a mögötte lévő tanonciskola területén/ 40 barakk építését. Felépült 198 erődítményszerű barakk /1-12-es és 14-20-as számú/. 9 fabarakk /35-44-es/, 9 tisztítóállomás, 1 benzintöltő állomás, 3 fegyverraktár és két téglapince.

   1944. október 4-én, Galántán a neogótikus kastélyba és az iskolákba helyezték a miskolci katonai kórházat.

   A helyőrség parancsnoka 1943-ig Tarján Gyula százados volt, aki 1940-ben feleségül vette Kerthy Gézának, a tardoskeddi Hanza Szövetkezeti Áruközpont elnökének a lányát.

   Az érdekesség kedvéért megemlítem még a Magyar Királyság 1940:23 Tc. szám alatt elfogadott Országos Nép- és Családvédelmi Alapot /ONCSA/, mert Mátyusföld több településén /Pereden 20, Királyrévben 31, Hegysúron 1, Sőkszelőcén 1, a Nagyfödémesen tervezett 22 családi ház építése nem valósult meg/ emlegetik az ONCSA házakat, de már nagyon sokan nem tudják, hogy ez egy nagyszabású, a lakosság lakásépítését támogató törvény volt.

   Megjegyezhetjük, hogy Szlovákia és Magyarország között 1939 februárjában aláírt egyezség értelmében az 1919-es kolonista törvények értelmében idetelepült kolonistáknak, akik a Trianoni békeszerződés idején magyar állampolgárok voltak, a kolóniákat elhagyniuk nem kellett, sőt, szlovák állampolgárságukat is megtarthatták, s természetesen iskoláikat is. Mint szlovák állampolgároknak nem kellett bevonulniuk a magyar hadseregbe sem. A cseh és morva telepesek visszamentek otthonukba vagy Szlovákiába.

   Galánta és környéke 1945. március 31-én került szovjet kézre a pozsonyi-brünni hadműveletek során. Megemlítendő, hogy 1944. december 6-án a neogótikus kastélyra esett egy sérült angol repülőgépről kidobott bomba, amelynek több halálos áldozata volt. 1945. március 30-án a németeknek még volt idejük kivégezni 9 foglyot / magyar katonaszökevényeket és leventéket/.

   A magyar helyőrség barakkjait 1945 májusában elfoglalta a nagyszombati helyőrség egy százada, majd október 2-án egy zászlóalja. Az amerikai szlovákokról elnevezett nagyszombati 23. gyalogezred egy zászlóalját, megközelítőleg ezer embert vezényeltek Galántára azzal a feladattal, hogy a benesi dekrétumok érvényesítésére ügyeljenek a rendre.  Az alakulat 7 százada közül 3 gyalogszázad, 1-1 nehézgéppuskás, géppisztolyos, tankelhárító és aknász század volt. Parancsnokuk Borik törzskapitány. Az alakulatot 1947. július 1-jén szerelték le.

Pukkai László

Irodalom: 
Pukkai L.: A földreformok árnyékában Mátyusföldön, 2010 
Galánta 1237-2007, szerk. Pukkai L.,2007
Pukkai L.: Mátyusföld I., 2002