Kiskunhalas, avagy, amit egy pályázat adhat

   Egyre gyakrabban fordul elő, hogy az oktatást tovább kell vinnünk a való világba. Szakközépiskolánkon, olyan szakmákat és tanulmányi szakokat oktatunk, amelyeknek az elméleti tananyaga csak az alapot adja, és ezt mindenképpen tovább kell bővítenünk saját tapasztalattal és kétkezi gyakorlattal.

   Ezért örültünk, amikor felkérést kaptunk magyarországi partneriskoláktól, akik részt vettek a Határtalanul pályázatban, hogy mi is kapcsolódjunk be, legyünk „befogadók” és „kiutazók”. A pályázatok, főleg, ha utaztatással járnak, mindig megbontják a tanulás rendjét, ezért sokszor ódzkodunk és tartunk tőle, vajon megéri-e, lesz-e akkora hozadéka a diáknak és az iskolának belőle, hogy részt vegyünk egy ilyen programban? Nos, ez alkalommal, igennel döntöttünk, és jól választottunk. Hasznos tapasztalatokat szereztünk, szakmai kihívásoknak tettünk eleget, a diákok pedig jókedvvel és örömmel vettek részt az egész programban. Külön köszönet Bors Józsefnek, a Talabor 2007 Utazásszervező- és Közvetítő Kft. ügyvezetőjének, aki mindebben segített nekünk.

   A pályázat első fázisában a Kiskunhalasi Szakképzési Központ diákjait és tanárait láttuk vendégül március elején. A szakmai program nagyon sokrétű volt. Először a csallóközi és a mátyusföldi specialitásokat mutatták be diákjaink. Ezt követte pár ínyencség a szlovák konyhából, hogy a magyarországi vendégeink falatozhassanak olyan ételekből is, amelyeket ők nem igazán főznek otthon. Ezt követte a diákok szakmai versenye – hidegtálak díszítése, sütemények kreatív elkészítése. A feladatok során csapatmunkában versenyeztek a felvidéki és a magyarországi diákok. Hotelakadémiás tanulóink egy interaktív sétát állítottak össze a partneriskola résztvevőinek, így bemutatásra került Galánta, Nyitra, Csejte, Beckó, Nagyszombat és Pozsony több nevezetessége. Sikeres volt az ilyen, új módszerekkel zajló tanóra, hiszen diákjaink iskolai feladatként oldották meg ezt a rendhagyó idegenvezetést, egyben animátorok is voltak, hiszen le kellett kötniük és szórakoztatniuk a hallgatókat. Ekkor tapasztalhatták, hogy nem olyan egyszerű a tanári pálya. A vendégek valós turisztikai látványosságként is megtekinthették ezeket a helyszíneket, hiszen csapatuk a kirándulás utolsó két napját ezek meglátogatásával tölthette.

   Március végén a mi diákjaink utaztak Kiskunhalasra. Hasonlóan négynapos szakmai programban és több idegenforgalmi látványosságban volt részük.

   A határokon átívelő diákcsereprogram keretében a Kiskunhalasi Szakképzési Centrum tankonyhájában tanulóink tradicionális halasi és Halas környéki ételeket, magyaros süteményeket készítettek a magyarországi diákokkal együtt. Ezenkívül egy díszasztalt raktak össze, terítettek és szalvétahajtogató versenyben is összemérték erejüket. A szakmai program után ellátogattak a Csipkemúzeumba, ahol megtekintették a világon egyedülálló, 110 éves hagyománnyal rendelkező halasi csipkét.

   Az idegenforgalmi kirándulások alkalmával elutaztak Ópusztaszerre, ahol megcsodálták a lenyűgöző Feszty Körképet, majd a Nemzeti Történeti Emlékparkban, a skanzenben sétáltak, és hamuban sült pogácsát is sütöttek. Kiskőrösön megnézték Petőfi Sándor szülőházát, majd Kecskemét belvárosában idegenvezetői túrán vettek részt.

   Esténként elfáradva a Sóstó Csárda és Motelbe tértek vissza, ahol finom helybeli ételeket fogyasztottak, illetve kényelmes szobákban pihenhették ki a nap fáradalmait.

   Hazafelé az útjuk Budapesten keresztül vezetett. A Budavári Siklóval felmentek a Várhegyre, itt végigsétálva megnézték az ottani nevezetességeket: a Várat, a Mátyás-templomot és a Halászbástyát. Kellemesen elfáradva és élményekkel telve érkeztek haza, Hidaskürtre.

   Együttműködve, határokon keresztül is tapasztalhatták diákjaink, miben maradtunk - miben vagyunk egy nemzet, látták és tapasztalták annak a kincsnek a töredékét, amire egy életen át büszkék lehetnek. Bízom benne, hogy ezt szakmai és emberi részen is megjegyezték és tovább adják.

Szabó Brigitta,
hidaskürti Magán Szakközépiskola igazgatónője