Havilapunk, a TERRA Hírújság hasábjain rendszeresen jelentek meg írások, amelyek a magyar történelem kiemelkedő eseményeit tárgyalták, illetve történelmünk legjelentősebb személyiségeinek életéről, cselekedeteiről szóltak.
Nemzetünk, népünk történelmét tisztelő olvasóink ismereteit bővítendő, a következő számokban a történelmi segédtudományok segítségével kiegészítő magyarázatokat nyújtunk az érdeklődőknek. Olyanokat,melyek egyre inkább aktuálisak, s amelyeket így foglalhatnánk össze: Pedig a múlt ismerete nélkül csak gyökértelen fa lennénk, amelyet egy kisebb vihar is elsodor … A történelem, legyen az akár egy ilyen kicsi falué is, ismerete erősíti gyökereinket, meglazult emberi kapcsolatainkat, segítségével népek, nemzetek találnak egymásra. / Előszó Alsószeli monográfiájához, 1990/.
Nos, az első fogalom, amely magyarázatra szorul, az az apostoli jogú király, vagy apostoli királyi korona. A korabeli politika nyelvére lefordítva ez annyit jelentett, hogy a koronázással István, s az őt követő magyar királyok nem váltak sem a pápa, sem a császár hűbéreseivé, alattvalóivá, hanem szuverén, korlátlan hatalommal rendelkező, döntésre jogosul, cselekvésre felhatalmazott uralkodók voltak. I. Szilveszter pápa döntése értelmében a magyar korona a teljes önállóságot jelentette, adományozásában csak a 20. század elején a pápai méltóságot birtokló X. Pius pápa változtatott.
A régi magyar szokásrend alapján az uralkodó nemzetség legidősebb férfitagja örökölte a fejedelmi hatalmat. Ezt az őshazai szokást Géza fejedelem változtatta meg, aki maga is megkeresztelkedett, a trónt, a hatalmat már nem a nemzetség, hanem az uralkodó fejedelmi, majd királyi család legidősebb férfitagja örökölte.
A középkori magyar legendákban / a szó olvasandót jelent, vallásos epikai művet, amely nem feltétlenül hiteles történetet tartalmaz/, legyen a szerzőjük Hartvig püspök, Ráskai Lea vagy más írástudók, találkozunk a szentté vagy boldoggá avatás fogalmával is. A katolikus vagy ortodox /valamely tan dogmáihoz mereven, betű szerint ragaszkodó/ egyházak tanítása szerint tágabb értelemben azok a szellemi lények /angyalok/, vagy elhunyt emberek, akik Isten környezetében, a mennyek országában élnek, Isten közvetlen szolgálatát látják el. Szűkebb értelemben pedig az egyház által kanonizált, azaz szentté avatott elhunytak.
Feltétele, hogy valaki hősi fokon gyakorolja az erényes életet, és csoda is fűződjön a nevéhez. Általában haláluk után legalább 50 év elteltével csodatettek vagy vértanúság alapján történik a szentté avatás. A boldoggá avatás a szentté avatás első foka is lehet, de nem minden esetben van így.
István király életével kapcsolatban elmondtuk, felsoroltuk a tíz egyházmegyét. A két érsekséget és nyolc püspökséget. A kolostorokról azonban nem sok szó esett. A magyarországi kolostorok Nursiai Szent Benedek nevéhez fűződnek. A 480-543 táján élt szerzetes tiszteletére Pannonhalmán szerveződött az első bencés kolostor. Szent Benedek crédója: Orbi et labora, vagyis Imádkozzál és dolgozzál. Később a tudományok és művészetek központjaivá váltak a kolostorok, sőt korszerű gazdasági iskolákat is működtettek.
III. Béla uralkodása idején /1172-1196/ a francia eredetű cisztercita kolostorok is elterjednek Magyarországon , majd a 13. században a domonkosok apácakolostorai, mint például a Margitszigeten, a IV. Béla lánya fémjelezte kolostor is, amelyet a kasztíliai domonkosoktól vettek át.
Dr. Pukkai László
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
