A kamaszkor kezdetével testi, gondolkodásbeli és pszichés változások együttesen bolygatják fel a korábbi nyugodt iskolás éveket. Ezekre a változásokra általában sem a szülők, de maguk a gyerekek sincsenek felkészülve. Ez a néhány éven át tartó érzelmi hullámvasút és lázadás azonban hosszútávon jót tesz egy gyereknek, a korszak feladata ugyanis a saját identitás kivívása.
A serdülőkor alsó határa az utóbbi időben sokat változott, ma már a 9 éves gyerekek is tininek számítanak. Az egyik legszembetűnőbb változás, hogy a gyerekeket elkezdi érdekelni a kinézet, a kép, amit róla alkot a külvilág. A szülők hirtelen háttérbe szorulnak, a kortársak szerepe megnő, központi szerepet kapnak a barátok, és elkezdenek érdeklődni az ellenkező nem iránt. A társas kapcsolatok átrendeződése pszichológiai szempontból nagyon fontos, hiszen a kamaszkor végére akkor tud kialakulni az intimitás képessége, ha egy gyereknek vannak igazi barátai. A szülőktől pedig bizonyos mértékben függetlenedni kell, hiszen csak akkor érhető el az önálló identitás.
Kamaszkori lelki változások
Erik H. Erikson elmélete szerint az egyén személyiségfejlődése a születésétől a haláláig tartó folyamat. Az élethosszig tartó változás egyik mérföldköve a pubertás, mely természetes fejlődési krízissel jár. Ekkorra tehető az identitás kialakulása, a jövőre vonatkozó, hosszútávra szóló döntéshozatalok, mint például a pályaválasztás.
Az egyén leválik a szüleiről, elszakad a gyermekkorától, azonban még nem lép át a felnőttkorba, problémamegoldó képessége éretlen, magatartásában felfedezhetők gyermeki és felnőttes vonások is. Vitatkozik, lázad és kérdőre von, keresi önmagát. Viselkedésével és külsejével is különbözni akar a felnőttektől. Az identitás kialakulásának életszakasza ideális esetben a húszas évek elejére befejeződik.
Néhány tipikus kamaszkori probléma, amelynek aggasztó lelki okai és hatásai lehetnek:
A serdülőkor végső célja, feladata a gyerekek számára, hogy kialakítsák saját identitásukat, egy énazonos személyiséget, amely stabil és biztonságos belső határokat ad. A mai világban egyre nehezebb a serdülőknek megtalálniuk saját identitásukat, hiszen minden a külsőségekről (lásd például facebook) és a tökéletességről szól. Éppen ezért egyre jobban felerősödtek a serdülőkorra amúgy is jellemző önértékelési problémák. Súlyos esetben ennek megnyilvánulása lehet a test és az „én” el nem fogadása, akár testképzavar (pl.: anorexia), akár falcolás, öngyilkossági gondolatok formájában. Szintén gyakori a depresszív hangulat, mely egy bizonyos mértékig még normális ebben a korban. Ha már azonban az érdeklődés vagy a napi cselekvések rovására megy, mindenképpen foglalkozni kell vele, mert könnyen az alkohol és droghasználat melegágya lehet.
Merjünk bátran segítséget, tanácsot kérni akár pedagógustól vagy kompetens személyektől!
Mgr. Barczi Réka, pszihológus