A Csehszlovák Köztársaság Ideiglenes Nemzetgyűlése már 1918. november 9-én elfogadott 32/1918-as számú törvényrendeletével előkészítette az utat az első csehszlovák földreform realizálásához.
A 215/1919-es számú, ún. lefoglalási törvény alapján a Csehszlovák állam jogosult a 150 hektáron felüli mezőgazdasági földterületek, vagy általában a 250 hektáron felüli területek lefoglalására. A kárpótlási törvényben leszögeztetett, hogy a Habsburg-Lotharingiai Ház minden tagjának a vagyona ellenszolgáltatás nélkül elkoboztatik.
A földreform három szakaszban zajlott le: 1. szakasz 1921-1923-ig, 2. szakasz 1924-1929-ig, a 3. szakasz 1930-1939-ig.
1937. augusztus 31-ig 957 nagybirtok lefoglalására került sor az egész országban, melynek összterülete 1 407 361 hektár mezőgazdasági földterületnek felelt meg. Ebből a reform következtében 562 078 hektár visszakerült az eredeti tulajdonoshoz, 690 525 hektárt új tulajdonosok kaptak, 160 403 hektár pedig lefoglalás alatt maradt.
A kiutalt földterületek 42,19 százaléka – 290 453 ha – kisjuttatásként került a parasztgazdákhoz. A kolóniákat alkotó családok átlagban 12,91 hektárnyi mezőgazdasági földterületet kaptak. Megjegyezzük: a korábbi statisztikák szerint egy 4-5 tagú parasztcsalád eltartásához megközelítőleg 5 ha mezőgazdasági földterület szükségeltetett.
A kolonista családok nemzetiségi megoszlása a következő: szlovák család 1300 /64,45 százalék/, cseh-morva /27,51 százalék/, a magyar családok száma 162 /8,04 százalék/ volt.
Szlovákiában az 50 ezer új birtokosból 8 245 volt magyar nemzetiségű /16,5 százalék/, a 2054 telepes-kolonista közül 197 /9,6 százalék/. Ezek döntő többsége az uradalmak alkalmazottai közül került ki.
Pukkai László
0,50 € x 12 szám = 6 €/év
Aktuális számunk
