Felvidéki rovásírásos emlékek 12. rész

Kőfeliratok Pozsony környékén?

   A múltbéli leírásokból nem mindig derül ki, vajon értékes feliratokról vagy bányászati tevékenység, esetleg természet alkotta, betű szerű repedésekről van-e szó. Ilyen ez az eset is.

   1895-ben  jelent meg egy írás az Archaeologiai Értesítőben, A Pozsony környékén előforduló állítólagos megalithikus emlékekről címmel. A szerző Böckh Hugó (1874-1931) geológus, aki a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola professzora, főbányatanácsos, helyettes államtitkár, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója, a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteletbeli tagja volt.  Cikkében elutasítja, hogy Pozsony környékén hasonló megalitikus emlékek lehetnének, mint Skandináviában. Írásában érdekes számunkra a következő: „…A récsei határban levő sziklacsoportoknál első pillantásra szemünkbe tűnnek egyes, felülről nézve négyzet alakú, keresztmetszetben ékalakúan végződő mélyedések, melyek egy sorban, vagy két egymásra merőleges sorban vannak elhelyezve. Már most mi ezeknek a jelentősége? A megalithikus elmélet hívei runáknak deklarálták…” (Régi szakirodalomban gyakran nevezik a magyar rovásírás betűit is runáknak.)

   Böckh Hugo véleménye, hogy nem betűkről, hanem sziklarepesztésre szolgáló kísérletek maradványairól van szó.  

Említ egy, a pozsonyi Fekete hegy oldalában lévő sziklán előforduló vésetet is:

   „Külsejéről ítélve semmi esetre sem régi s semmi archaeologiai beccsel nem bír. Hiszen úton-útfélen találunk sziklákba vésett ábrákat vagy betűket, anélkül, hogy azoknak bárki is valami különös értéket tulajdonítana…még sokat szólhatnék az egyes sziklákon előforduló, az elválás és az esőcseppek szülte vonalakról, melyeket szintén runáknak deklaráltak…” 

   Bár a szerzőnek éppen a tagadás volt a szándéka, de írásából szépen kitetszik, hogy 1895-ben Pozsony környékén még „úton-útfélen találunk sziklákba vésett ábrákat vagy betűket.

Friedrich Klára