Fellinger Károly: Csigalépcső

Kiadó, AB –ART, 2014
Szerkesztette: Z. Németh István
Illusztrálta: Mészely Ilka

   A költő – aki a Bóbita költőverseny első helyezettje lett 2013 őszén – kiváló ismerője a gyermeki léleknek. Kincsesládikó ez a kötet, amelyet újra és újra ki kell nyitni, mert kalandos utazásra visz. A képzelet szárnyán repülünk becsukott szemmel, még a csillagos ég sem jelenthet határt, a szélbe kapaszkodunk, körberepüljük a Göncölszekeret, elcsavargunk az üstökösökkel, angyalkákkal parolázunk, majd a földre szállva szülőfalunk szépségeit is újra felfedezzük.

Z.Németh István

   Az íróféle, ha valaki másnak a munkáját dicséri a céhbeliek közül, szinte mindig saját magáról beszél. Azt szereti a másikban, amit őbenne látnak meg mások. Fellinger Károly valakiről azt írta, hogy gyermeki lélekkel megáldott ember. Rá ez éppoly tökéletesen illik.  Daloló versei, verselő dalai azért olyan önfeledtek, tiszták és pontosak. Mert ő tudja, hogy a gyermekvilág kíméletlen univerzum, őgyermeksége nem akkor figyel, nem ott nevet, nem ott sír, ahol te akarod, hanem amikor belőle kikívánkozik. Csak a rácsodálkozás angyali erejével hatni tudó versek férkőzhetnek kis szívéhez. És Fellinger Károly versei ilyenek.

Turczi István

Ugratók

Nagyborsai
Borcsa borsát
Emlegeti
A fél ország.

Rég hallottam
Már felőle,
Egész Jóka
Tüsszög tőle. 
Szedik ám,de

Vaskalapba,
Büszkeségtől
keblük duzzad:
a vasorrú
bába közben
gombáiért
könnyet hullat.