Farkasd aranybetűkkel íródott be életembe

   A Farkasdon eltöltött hét év ifjúságom legszebb időszaka volt. A hét év leforgása alatt pályakezdő tanító, szerelmes menyasszony, Kaszás János felesége, majd nagyon boldog édesanya lehettem. Így nem csoda, ha Farkasd aranybetűkkel íródott be életembe.

   1955 szeptemberében kezdtem el tevékenységemet a farkasdi iskolában. Magyar nyelvet, szlovák nyelvet, zenét és testnevelést tanítottam. Pályakezdő lévén sok időt vett igénybe a tanításra való felkészülés. Eközben szerettem volna közelebbről is megismerni tanítványaimat, amire a tanítás folyamata nem hagyott időt és módot. Legjobb megoldásnak erre a közös, kötetlen játék, éneklés, tánc mutatkozott. Két legyet ütöttünk egy csapásra: Megismertem tanítványaimat és lassan összeállt egy olyan műsor, amit a falu ás az iskola rendezvényein előadtunk. Észrevétlenül leraktuk az éneklőcsoport ás a tánccsoport alapjait. A kisebbeknél ezt a tevékenységet Micsek Terike, Kolozsi Ernő és Szabó Ferenc végezték. Az összmunkának köszönhetően a legtehetségesebb gyerekekből megalakult a tánccsoport. A fellépésig sok keserves óra vezetett – melyik a jobb, melyik a bal.. , és hasonló csemegék, de a gyerekek sem, és mi sem adtuk fel a küzdelmet. Fellépéseink sikeresek voltak. Munkánkra Restár János, a Csemadok helyi szervezetének elnöke is felfigyelt, aki egy közös összejövetelen felvázolta elképzeléseit a felnőttek kulturális tevékenységét illetően. Mi segítettünk. Lassan haladt a munka, de megalakult az esztrádcsoport, majd a tánccsoport. Az esztrádcsoport vidám jelenetekkel, szólóénekkel, tréfákkal szórakoztatta a közönséget. A csoportot Kolozsi Ernő, Szabó Ferenc, Kaszás János és Miklós Piroska irányította. Több alkalommal ők is szerepeltek egy-egy jelenetben. A tánccsoport irányítását én vettem kézbe. Leánykarikázókkal kezdtünk, majd igényesebb koreográfiákat is megvalósítottunk. Két összeállításunkat a Zselízen megrendezett országos népművészeti fesztivál közönsége is megtapsolhatta: az Udvarom, udvarom …, - és a Tőkehúzás farkasdi hagyományait vittük színre.

   Az iskolai csoport bravúros eredményeket ért el. Kétszer képviselt kerületünket Prágában, a gyermektánccsoportok országos seregszemléjén a következő koreográfiákkal: Libapásztortánc - koreográfia - Kaszásné, Játék a réten - koreográfia Szabó Ferenc. Mindkét szereplés érdekessége volt, hogy élő zenekar kísérte a gyerekek táncát, az akkori farkasdi cigányzenekar, Aladár bácsi vezetésével.

   Mivel Farkasdon nagy hagyománya volt a színjátszásnak, Restár János és a vezetőség javaslatára megalakult a színjátszócsoport. Vezetését Kaszás Jánosra bízták. A csoport nagy sikert aratott a Kocsonya Mihály házassága, Nem vagyunk angyalok és a Szépasszony madara című előadásokkal. Az előadások kivitelezésébe sokan bekapcsolódtak: szerepléssel, rendezéssel, jelmezkészítéssel, a díszlet tervezésével és elkészítésével. Sorolhatnám a feladatokat. Kollégáim közül többen szerepet is vállaltak: Kaszás János, Szabó Ferenc, Kolozsi Ernő, Hanzelík Ilona és jómagam. A súgó Miklós Piroska volt. A bemutatók előtt a tantestületi szoba megtelt jelmezzel, színpadi kellékekkel és jókora egészséges feszültséggel. Nagyon biztató érzést nyújtott a nem szereplő kollégák hozzáállása is. Mindenki saját tehetsége szerint próbált segíteni, aki nem tudott mást, az drukkolt a sikerért. Úgy éreztük, egy család vagyunk. Igyekeztünk minél több időt együtt eltölteni.

   1960 tavaszán az új családi fészekbe érkezett meg drága fiunk, Attila. Neki két anyukája volt Farkasdon. Az egyik én voltam, a másik a Kovács anyuka. Kovács anyuka is a Csemadok rendezvényének hozadéka, a szüreti felvonulás előkészületei során derült ki, hogy Kovács Sándorék szívesen elvállalják Attila felügyeletét. Attilát családtagként szerette ez a kedves család. Hála érte.

   Emberi csodának nevezem mindazt, ami velem, velünk Farkasdon történt. Ez a falu a tenyerén hordozott bennünket. Köszönet érte.

Kaszás Jánosné, Komárom, 2016. március 14.