Apáról – fiúra.... (folytatás)

   Az élet úgy hozta, hogy a Vankó család legfiatalabb tagja is az édesapa és a lányok nyomdokaiba lépett.  Ismét id. Vankó Ferencet kérdezem: fiát, ifj. Vankó Ferencet mikor ejtette rabul a népzene varázsa?

   Már pontosan nem emlékszem, mert egészen pici korától, mondhatni már az anyatejjel szívta magába. Annyi bizonyos, hogy a Csillag jubileumi gálaestjén, 8 éves korában már hiba nélkül játszotta végig a repertoárját, sőt ugyanebben az évben Eperjesen ő kapta meg a legjobb előadói díjat. Már a jövőre gondolva, az ő korosztályából hoztam létre egy csapatot, de sajnos, a 3. zenekar pályafutása tiszavirág életűnek bizonyult, rövidesen felbomlott.

   Fiam, ifj. Vankó Ferenc ezután szólistaként „járta a nagyvilágot“. A 90-es években számos hazai és külföldi rendezvényen, fesztiválon kapott elismerést, öregbítve ezzel szülőfaluja, Pered hírnevét.

Időközben a Csillag zenekar tagjai is felcseperedtek, férjhez mentek, „Julis“ – Takács János is megnősült, ketten elköltöztek Peredről.  1990-ben az utolsó zenekari tag esküvője után úgy határoztunk, egy időre letesszük a citerát. A baráti kapcsolat továbbra is megmaradt közöttünk, de ritkábban találkoztunk ...

   Teltek, múltak az évek és a rendszerváltást követően közösségünk életében ismét a helyi értékek és hagyományok ápolása került előtérbe. Az önkormányzat és a Csemadok újkori rendezvényei – borkóstoló, falunap, majális, népművészeti fesztivál- kapcsán, felkerestük és felkértük id. Vankó Ferencet, hogy próbálja meg, és hozza össze ismét a csapatot. Hát igen, az újrakezdés egyáltalán nem volt könnyű. Id. Vankó Ferenc 2005-ben és 2006-ban több alkalommal csak egyedül lépett színpadra. 2007-ben már ifj. Vankó Ferenc és Takács János is csatlakozott hozzá, 2008-tól pedig Juhosné Flaska Annával, Somogyiné Vankó Violával, Vargáné Bende Stellával és Deákné Bán Arankával egészült ki az újjáalakult Csillag citerazenekar. Néhány éve ismét olyan emberek állnak egymás mellett, akiket összeköt a népdal és ennek a csodálatos népi hangszernek, a citerának a szeretete.

Az eddig lejegyzett sorokat olvasva, id. Vankó Ferenc mosolygós arccal szól közbe:

   Egy idő után úgy éreztem, hogy a  „tanítványok a már fölülmúlják a mestert“. Így történt, hogy a Csillag citerazenekar vezetésében a stafétát, 2009-től a fiam, ifj. Vankó Ferenc, a Mátyusföld egykori legfiatalabb citerása vette át. Az újrakezdésnél, a kultúrház citerái mellé három újabb citerát is vásároltunk. Színvonalas hangszereinkkel, esztétikus, hímzett ingekben, blúzokban /amelyeket az önkormányzattól kaptunk/ az önkormányzat, a Csemadok helyi szervezete és a Pered Polgári Társulás erkölcsi és anyagi támogatásával újra tesszük a dolgunkat. Nagy szeretettel adjuk át azt az örökséget, amelyet az elődeinktől kaptunk. Örömmel teszünk eleget minden hazai és külföldi felkérésnek.

   Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepségére összegyűlt közönség zsibongása egy pillanat alatt elhallgat, amikor a 7 citera varázslatosan tiszta húrja megpendül, erőteljesen és mégis érzéssel, felcsendül a  népdal, amely betölti a teret és bevilágítja az emberek szívét és lelkét...

   Ezekben az ünnepi percekben arra gondolok, hogy a hagyományok pártolói, a férfi citerazenekar tagjai, a lelkük parazsát olyan generációra bízták, akik újra és újra fellobbantják a lángot, élni hagyják, táplálják azt, és remélhetőleg tovább is adják nemzedékről - nemzedékre.    

Borsányi Erzsébet, Pered