Apáról - fiúra...

   A citera népi hangszer, amelyet a 19. században az ügyesebb, jó hallású, zenét kedvelő falusi emberek maguk is elkészítettek. Csaknem minden házban megszólalt egy-egy aratás, kukoricafosztás, tollfosztás alkalmával és vasárnapi táncos összejöveteleken. Hosszú  téli estéken szívesen hallgatták táncolás nélkül is. Napjainkban már egyre kevesebben élnek azok közül, akik beleszülettek ebbe a kultúrába.

   Pereden a 70-es és 80-as években 3 citerazenekar is működött.  A patinás, pengetős magyar népi hangszer húrjai néhány lelkes hagyománypártolónak, id. Vankó Ferencnek és a Csillag citerazenekar tagjainak köszönhetően napjainkban is minden kulturális rendezvényen megszólalnak.

   A Csillag citera zenekar tagjaival és vezetőjével - id. Vankó Ferenccel közösen idézzük fel a múltat, a citeramozgalom kezdeteit, és a peredi citerazenekarok szép eredményeit.

   A peredi férfi citerazenekar megalakulását a 70-es évek elején a Csemadok h. sz. két vezetőségi tagja Fricsek Péter és Varga Ernő kezdeményezte. Egy közeli község Ki mit tud? vetélkedőjén jártak, ahol egyik citerazenekar nagy sikere láttán határozták el, hogy megpróbálkoznak Pereden is egy csoport létre-hozásával. Az ötletet tett követte, a padlásokon porosodó citerákat összegyűjtve, nem is volt nehéz összehozni azokat a jóhangú férfiakat, akik szerették a népzenét és a nótázást. Elkezdődtek a próbák és egyre többször szerepeltünk a község rendezvényein. A zenekar vezetőjének engem választottak meg...  tapasztalatgyűjtésre időt nem sajnálva, hazai és külföldi rendezvényeken lestem el a citerajáték praktikáját. Szép sikereinket a Tavaszi szél vizet áraszt című országos népdalvetélkedőkön elnyert díjainkat, a lelkesedésünknek, a kitartásunknak és a több évtizedes kemény próbáknak köszönhetjük. Sajnos, a férfi zenekar citeráinak húrjai  kb. a 80-as évek végén örökre elnémultak mert a zenekari tagok az egészségügyi problémák miatt már nem tudták vállalni a próbákat és a fellépéseket. Sajnos, a zenekarból már csak egyedül én élek.

   A „mester“ könnyektől elhomályosult tekintetét látva, a továbbiakban már a nagysikerű Csillag citerazenekarról kérdezem.

   A zenekari próbákra mindig otthon készültem fel. Egy napon arra lettem figyelmes, hogy 12 és a 8 éves kislányom, Zsuzsa és Viola apró ujjacskáikkal a zengő húrokat próbálgatják. Elmentem az alapiskolába és elhatároztam, hogy a pedagógusok segítségét kérve, próbálok létrehozni egy gyermek citerazenekart. Ekkor társult lányaim mellé Flaska Ancsika. A 3 tagú citerazenekar első alkalommal, 1977-ben a Csemadok nyári szabadtéri rendezvényén, a Dal és Táncünnepélyen lépett fel. A lelkes közönség az apró citerások játékát vastapssal díjazta. Ezután már nem volt nehéz az új tagok toborzása. Ekkor lépett be a zene-karba Bán Aranka, Bende Stella, Darázs Adrianna, Takács János és a kis köcsög-dudás – Takács Tibor.

   A gyermek citerazenekar igazi sikersorozata 1981-ben kezdődött el, amikor a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalvetélkedőről elhoztuk az első díjat, amelyet 2 év múlva is megtartottunk. A férfi citerazenekar mellett, a Csillag is rövid időn belül ismertté vált az egész országban: Galántán, Pozsonyban, Léván, Zselízen, sőt gyakran megfordultunk Budapesten, Solymáron és Tiszakécskén is.

   1985-ben a Tavaszi szél vizet áraszt c. népdalvetélkedőn már a felnőtt kategóriába sorolva aranysávos minősítést, 1987-ben pedig ezüst sávos minősítést nyertünk.

   A következő kérdésemre a választ a Csillag citerazenekar tagjaitól várom: A 80-as években, amikor minden fiatal a diszkóban szórakozott és táncolt, sose gondoltatok arra, hogy a citerát mellőzve, feladjátok?

   Meg sem fordult egyikünk fejében sem, mert a citera mellett nőttünk fel. A citera-muzsika és a népdal szeretete, a sikerek, az utazások élményei örökre összekovácsoltak bennünket. Vezetőnknek köszönhetően mindig valami újat tanulhattunk, a szüleink, a község, a kultúrház és a Csemadok h.sz. mindenben támogattak bennünket. Egy budapesti fellépés alkalmával találkoztunk a citera világviszony-latban is egyik legnagyobb magyarországi művelőjével, Pribojszki Mátyás citeraművésszel. Ekkor egy újabb időszak köszöntött be a zenekar életébe. Sokat fejlődtünk, barátságot kötöttünk a tiszakécskeiekkel. A tiszakécskei citera táborozások alkalmával kiszélesedett  a repertoárunk és rövidesen  az is kiderült, hogy a citera nemcsak  népdalok megszólaltatására alkalmas. A  férfi citerazenekar 15. és a Csillag 10. születésnapján a szüleink által Magyarországon vásárolt prím-, tenor és basszus citeráink új hangzása növelte a játék változtatásának lehetőségét. A népdalok mellett, Brahms V. Magyar Tánca, a Rákóczi Induló és a Magyar Rapszódia is felcsendült.  

   A gálaest sikerét Vass Gyula örökítette meg a Felejthetetlen est volt c. cikkében, amely a Szabad Földműves 1987 márciusi számában jelent meg.

A zenekar vezetője: Vankó Ferenc

Tagok: Vankó Menyhért, Fricsek Péter, Gál Zoltán, Lelovics László, Vászondi Lajos, Balázs József, Kőrősi Andor, Szutyányi Béla – köcsögdudás

Borsányi Erzsébet, Pered
(folytatás a Terra következő számában)